Előszó
AZ IS LEHET, gondolta egyik reggel a könyvtáros, hogy felgyújtom az egész kócerájt. Nagyon könnyen menne, ezekkel a műanyag burkolatokkal. Louis Tinner, miközben ezt gondolta, munkahelyén, a...
Tovább
Előszó
AZ IS LEHET, gondolta egyik reggel a könyvtáros, hogy felgyújtom az egész kócerájt. Nagyon könnyen menne, ezekkel a műanyag burkolatokkal. Louis Tinner, miközben ezt gondolta, munkahelyén, a Könyvpalotában tartózkodott, ahol mindennapi kenyerét kereste. Éppen amikor a gyújtogatás tervét kezdte volna részletesebben kidolgozni, türelmetlen kopogás hallatszott, és az ajtón a kávéárus lány rontott be.
- Egyet tejjel? - kérdezte. Louis végigfuttatta tekintetét a lány lábán. Borzasztó, gondolta, még mindig azok a tegnapi csökevények.
- Nem - mondta. - Kettőt tejjel.
Miközben az aprót keresgélte, arra gondolt, beszélgetést kezdeményez vele, mégpedig egy rövid beszélgetést.
De miről? - vetődött fel benne a kérdés. A kávéról. Ez a legbiztonságosabb.
- Finom a kávé? - kérdezte.
- Tessék? - kérdezett vissza a lány.
Buta, gondolta Louis, nagyon buta. Finom a kávé? Rettentő buta kérdés. Honnan tudhatná? Nyilván nem olyan hülye, hogy igyon ebből a löttyből. Nézzünk valami mást...
De a lány átvette a pénzt, becsukta az ajtót, és már el is tűnt. Ezt elszalasztottam, gondolta Louis. Például azt is megkérdezhettem volna tőle, mit remél, meddig bír még megállni ezeken a lábakon.
Kopogtak.
Louis megijedt.
- Szabaaad!! - ordította.
Valaki belépett.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal