A fényvillamosság és gyakorlati alkalmazásai

Előszó

Részlet a könyvből:

Minden olyan folyamatot, amelyben egy-egy elektron a ráeső elektromágneses sugárzásból energiát kap arra, hogy környezetéből kiszabaduljon, fényvillamos jelenségnek nevezünk.
Aszerint, hogy milyen az elektromágneses sugárzás és milyen az elnyelő közeg, az előálló jelenségek nagyban különböznek egymástól. Ilyen módon ezeket a jelenségeket a következő nagy csoportokba oszthatjuk:
1. Külső fényvillamos jelenség: a látható, vörösöntúli, vagy ibolyántúli fény (legtöbbször) fémek felületéből elektronokat szabadít ki.
2. Röntgen és gammasugarak fényvillamos hatása. Jellemzi, hogy a hatás nem csak a közeg felületére szorítkozik.
3. Gázok fénnyel való ionozása; fényvillamos hatás atomokon
4. Belső fényvillamos vezetés: abban mutatkozik, hogy fény hatására egye szigetelő kristályokon villamos áramot vihetünk keresztül.
5. Záróréteges fényvillamos jelenség: félvezetőt és fémet elválasztó vékony szigetelőréteg két oldalán fény hatására villamos feszültségkülönbség lép fel; áramkört létesítve áram mutatható ki minden külső áramforrás nélkül.
Nem szokás a fényvillamos jelenségek közé sorolni egyéb fény és villamosság kölcsönhatását mutató jelenségek közül pl. a kerr-hatást, vagy pl. elektronbombázással való fénygerjesztést, továbbá a fluoreszcencia és a foszforeszcencia jelenségcsoportját, bár ennek a belső fényvillamos vezetéssel elég szoros kapcsolata van. Vissza