A fényképezés technikája I-II.

Előszó

A FÉNYKÉPEZÉS PASSZIÖJA

Nem szükséges sokat bizonyítgatni annak igazságát, hogy a fényképezés a legszebb passzió. Mindenki elismeri ezt, az is, aki maga még soha nem is gyönyörködött benne. A fényképezés megtanít látni. Aki fényképezőgéppel kezében járja a világot, az előtt megsokszorozódik a világnak a szépsége. Nem megy el felszínesen az emberek, a dolgok, a világ szép és érdekes látványai mellett. Élénkebben, teljesebben látja az életet, mint az, akitől még idegen a szellemi élvezeteknek ez a legnemesebb formája.
Aki fényképez, annak benyomásai mélyebbek és egyúttal maradandóbbak is. Mert a kép, amelyet emlékezetünk megőriz, minden elmúló nappal halványabbá, fakultabbá válik, hogy végül teljesen elmerüljön a feledésbe. A fényképező pedig fényképezőgépe segítségével megfogja ezeket az eltűnő pillanatokat, elmúló szépségeket megrögzíti és ezzel örök életűvé, maradandóbbakká teszi azokat.
Élményei és emléke'r a feledéstől megmentve sorakoznak albumának lapjain, hogy újra és újra visszaidézzék az elmúlt szépségeket. Aki fényképez, az többszörösen éli át életének legértékesebb pillanatait: egyszer a valóságban és utána többször, sokszor, élete folyamán, amikor a kép látása nyomán képzeletében új életre támad a régi látvány, a régi esemény: családi életének, kedvenc sportjának, kirándulásainak és utazásainak legmegragadóbb pillanatai, legcsodálatosabb természeti élményei... Vissza