A fényképezés technikája

Előszó

A fényképezés, a francia Daguerre találmánya, a valóság ábrázolásának új eszközét adta az emberiségnek. A találmányt az elmúlt jó évszázadnyi idő alatt a fotooptika és fotokémia tudósainak, mechanikusainak serege szinte napról napra tökéletesítette és az egész emberiség közkincsévé tette. Sokoldalú lehetőségeit fölösleges volna sokat bizonygatnunk: a fényképezés egyfelől mesterség, megélhetési forrás ezer meg ezer ember számára, másfelől igen nagy fontosságú tudományos segítőtárs (ma már jóformán egyetlen tudományág sincs, amely ne használná fel a fényképezést), ugyanakkor azonban a legnemesebb kedvtelésnek egyike is, száz- és százezrek mindennapos szórakozása s végül, de nem utolsósorban a fényképezés a nagyközönség művészi érzékeinek, alkotóösztönének nevelésére, lekötésére alkalmas művészeti ág is.
Minek köszönheti a fényképezés ezt a sokoldalúságát? A fénykép lerögzíti, maradandóvá teszi a szem által látott képet, a részletek és árnyalatok olyan gazdagságával, az ábrázolásnak olyan pontosságával és megbízhatóságával, amilyenről az ábrázolás régi eszközei, a festés és rajzolás nem is álmodhattak. A fényképezőgép az emberi szemnél is többet és jobban lát, amint ezt a mikrofotográfia, a mikroszkóp által elénk tárt parányi jelenségek és a csillagászat mérhetetlen világának fényképezése meggyőzően bizonyítja. Olyasmit is meglát, ami egyébként láthatatlanul rejtve maradna (pl. infravörös fényképezés). Vissza