A fény és a képek

Tartalom

1. AZ ISTENBEN LÉTEZŐ ŐSKÉP 15
Isten végtelen élete és szemlélése feltárul az embernek. Léténél
fogva az ember és a világ a Fiúra irányul és csak így értelmezhető. A világ középpontja: a kereszt, amelyben kinyilvánul Isten teljes szeretete, az ember egész engedetlensége és egész engedelmessége. A szemlélődés csak katolikus lehet: egyetemes és személyes. Közösséget teremtő funkciója.
2. AHOGYAN ÉSZREVEHETŐ ISTEN SZÁNDÉKA 27
A bűn miatt nem érezhető többé Isten és Isten akarata. Az emberré levő Fiú helyreállítja ezt az érzékelést. A Miatyánk belehelyezi a hívőt az Isten iránti engedelmességbe. A cselekvő szeretettel ismerjük Istent és Isten akaratát. A szerető ember
beilleszkedik az egyház és a Fiú objektív szeretetébe.
3. A FÉNY 35
A hit kegyelme a legelevenebb élet, ugyanakkor át is fogja az
élet egész mozgását. Fény a hit, benne helyezkedik el minden,
amire világosság vetül. A fény mint ajándék és mint elfogadott
felelősség. Krisztus is fény, a hit világítja meg A fény közösséget
teremt, részesedést jelent. Az egész hétköznapi élet a fénybe integrálódik.
4. AZ ÁRNYÉK 44
Az árnyék nélküli igen; az elfogadás mindig az imádságból fakad. Imádságában a bűnöst mások szereteterői hordozzák, hogy meg tudjon birkózni bűnének árnyékával. Megszűnő, megmaradó, újraképződő árnyak. Ahogyan a kereszt árnya az imádságra vetül. A jó és a rossz árnyak anonimitása és elválaszthatatlansága. Az imádság beteljesült értelme és a beteljesületlenségünk, ürességünk között fennálló kettősség. Az együttszenvedést kísérő fenntartások, és kiiktatásuk a szeretet segítségével.
5. AZ ÉJSZAKA 54
A teremtés, a bűn, a kereszt éje: ahogyan áthatolható. Az Úr
szétosztja saját éjszakáját, s bár már átszenvedte, benne marad.
Az éjszaka titka mindig jelen van a hitben, s ezért mindenkit
érint. Analógia a kereszt éjszakája és a keresztény egzisztencia
között. Ahogyan a nappali imádság az éjszaka felé tart.
Ahogyan az éjszaka imája kifelé tart az éjből: az Úr éjszakájából az egyház és a hit éjébe. Mindenképpen meg kell hallanunk
az elhagyatottságban feltörő kiáltást. A keresztet szemlélve meghalunk a saját életünknek, hogy immár a szeretetnek éljünk.
6. A FELÉBREDÉS 68
Egyházi instancia vezet be minket a szemlélődésbe; addig a küszöbig vezet, ahol Isten vezetése kerül túlsúlyba. Ahogyan a lelkivezetőnek az Isten vezette szemlélődésnél is megmarad bizonyos ellenőrző szerepe. Az éjszaka terhét nyögő hétköznapi
élet. Felébredés az éjszakából, az éj továbbra is megmaradó hatása. Újabb felébredés: az éjszaka végén, és viszonylagosan az éjszaka valamely szakaszán belül.
7. A KÖZELÍTÉS 79
A Szentírás olvasása, majd. imádság; a kettőből együtt szemlélődés fakad. A szemlélődéssel a megtestesült Igét próbáljuk
szemlélni: önmagában, ahogyan a világhoz és ahogyan az
Atyához viszonyul. Ahogyan az ember olyasvalakit szemlél,
akit csodál. Az ige és a szentség megtermékenyíti egymást. Az
Úr tanácsai a megértéshez vezető utat jelentik. Jelen van a törvényekben és a parancsokban; a szemlélődésben egységet alkot
Isten Igéje mint parancsolat és mint testben élt történelmi egzisztencia. Az Igére irányuló kontemplációból fakadó keresztény egzisztencia: az Ige bevon minket saját alá- és felszálló
mozgásába. Az emberi szó hasonlatot és alapot képez; az isteni
ige mindig többnek mutatkozik. Isten Igéjének ereje a mennyben. A szemlélődés felelősséget ró ránk az igével szemben; belső
egység és távolság. A Fiúban egységet alkot a lét és az aktus, a
szemlélődő emberben a kontempláció és a cselekvés.
8. A VILÁG KÉPEI 92
A világ képekből áll számunkra, a képeket a Fiúval összefüggésbe hozva kell értelmeznünk. A világ összes képe egyszeri; méltósága van Isten előtt. A Jézus által a világban alkotott kép nyitva áll és hozzáférhető a szemlélődő embernek. Hitünkkel eltávolodunk és közel kerülünk a dolgokhoz. Isten akarja, hogy
örömünket leljük a világban, de örömünk rendezett, Krisztusra
irányul. A dolgok szépsége, keresztény művészet. A képek örök
tartalma, hasonlóságuk Isten igéjéhez. A szemlélődés terében és
peremén felbukkanó képek. Az imádság és a hétköznapi élet hol kép, hol keret.
9. A MENNY KÉPEI 102
Az Atya képmása a Fiú. A kinyilatkoztatásban a menny egészen konkrét. A Jelenések könyvének képei; a látnók ugyanazzal a szemmel nézi a mennyet és a földet. „Ma velem a paradicsomban"; „látom, ahogyan megnyílik az ég": a képeken túlnyúlva jelenítődik meg a menny. A földi valóság a mennyországba helyeződik. A tárgyilagosság feltétele az ilyen áthelyeződésnek: a megtestesülésnél (a menny a földön) ugyanúgy, mint
a végidő re vonatkozó ígérettel kapcsolatban (a föld a mennyben). Óvnunk kell a mennynek a földön feltűnő képeit. A menny csak a kinyilatkoztatás konkrétságán belül szemlélhető. Kiegészíti egymást a földi és az égi szemlélődés. Az egyszerre Isten és
ember Krisztus a hitben végzett szemlélődés mértéke.
10. AZ ÚR PÉLDÁZATAI 113
Befedhetetlen szakadék az Úr csodáinak és istenemberi lényének szemlélése során. A példázatokban először folyamatosság a földi valóság felől az isteni felé, és csak ezután a szakadék.
A példabeszédek teljesen egyszerűek, és mindenestől kimeríthetetlen titkot jelentenek. A Fiú képeket tud alkotni a mennyországról, és örök élettel tudja megtölteni őket.
11. A SZENTHÁROMSÁG KÉPEI 121
Ahogyan a megszámlálható világ kinyilatkoztatja az egyetlen Istent. A férfi, a nő, a gyermek mint kép. A szent család mini magasabb rendű kép. Ahogyan Jézus emberi természetében Isten egész szentháromságos élete megjelenik. A szám és a számsor is hasonlat. Az egész üdvtörténet a Szentháromság valóságában nyugszik. A Miatyánk és a képek, amelyeket elénk állít vele a Fiú. Az ember mint kép. A Fiú teljessége összefoglalja és egységbe fogja a világot, a totális kép.

Témakörök