A fény ágyasa

Fülszöveg

E könyvből az olvasó számára is röviden kiderül, hogy szerzője nem csak született költő, filozófus is. A magyarság nagy költői, egy személyben bölcselői is: Berzsenyitől, Vajdán át, Sinkáig.
Elgondolkoztatóak az Egyszer mindenre fény derül mélyen kutató sorai, és a rapszódia súlyos kérdései egyaránt.
A költőnek a szerelem az istene, és isten valóban a szerelem. Istent keresi az ölelésben éppúgy, mint a Nap „tüzes tégelyében, hiszen a Feltámadásban a napba szállunk, üres sírokat hagyván magunk mögött.
Szenvedélye túlszárnyal e világon, kozmikus távlatot kap: csillagágyon zajlik az örök egybekelés, a végtelenben. Az igazi haza, a másik nagy szerelem is odaát van, messze fenn: a szarvas nyoma is a csillagösvényen vezet (sólyom himnusz). Ott vagyunk mi is igazán, „az idő romjai mögött" ott találjuk meg önmagunkat, ahol lényünk is felvirradhat (egyszer mindenre fény derül)
Mindez sejtelmesen szövődik egybe a fény misztériumával, a a végső titokkal: az ember fénye időtlenül csillan, és felsejlik az örök idill, a költő visszatérő vágy, aranykori álma: fészket rakni a szerelemre szíve alatt, hogy ott ringathassa a reggel csendje, az alkony csendje, amiben mesés, időtlen öleléssel oldódna fel párjával a hófehér ágyon. (mesének mesélő) Tanítása abban az örök érvényű igazságban csúcsosodik ki, hogy egyetlen örök hatalom van, és ez a szeretet. Vissza