A felvilágosodástól a felszabadulásig (dedikált példány)

Fülszöveg

Csapláros István, a varsói tudományegyetem magyar tanszékének tanára évtizedek óta foglalkozik a magyar-lengyel irodalmi kapcsolatokkal. Első cikke is e tárgykörből jelent meg, 1939-ben, az Apolló-ban.
Kötetében olyan tanulmányokat gyűjtött össze, amelyek magyarul még nem jelentek meg. Egyetlen témakörre összpontosít, anyaga mégis változatos, sokszínű. Egy népszerű lengyel közmondás kapcsán például közös kereskedelmi, művelődéstörténeti múltunkat vizsgálja. Beszámol a magyar irodalom európai,, de főként lengyelországi elterjedéséről, Liszt és Chopin lengyel, illetve magyar népszerűségéről. a legtöbbet azonban a szabadságmozgalmak foglalkoztatják, a lengyeleké az itthoni, a magyaroké a lengyel sajtó tükrében. Kinyomozza, hogy a Szózat lengyel fordításai szerepet játszottak a galíciai szabadságküzdelmekben. Ír arról, hogy Batsányi és Orczy a lengyel nők hazafiságát állította példaképül a kozmopolita magyar nemesasszonyok elé. Szép emléket állít a magyar irodalom külföldi - s természetesen elsősorban lengyel népszerűsítőinek.
Körültekintően elemzi a hagyományos lengyel-magyar barátság történelmi gyökereit, amelyek a közös szabadságharcokban erednek, de azt is megírja, hogy voltak időszakok, amikor a reakciós uralkodóosztályok megpróbálták a haladó erők ellen kijátszani e barátság eszményeit.
Könyve nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos olvasmány is. tükör, amely azt mutatja meg, egy másik nép milyennek látta hibáinkat és erényeinket. Vissza