A felvilágosodás filozófiája

Előszó

Az itt következő írást kevesebbnek és többnek is szánjuk a felvilágosodás filozófiájáról szóló monográfiánál. Jóval kevesebbnek, hiszen egy ilyen monográfia feladata elsősorban az volna, hogy részletek kimerítő sokaságát tárja az olvasó elé, és aprólékosan utánajárjon annak, hogyan született és épült ki a felvilágosodás filozófiájának valamennyi problémája. A Grundriß der philosophischen Wissenschaften sorozat formája és megfogalmazott célkitűzése eleve kizárja ezt a tárgyalásmódot. A sorozat keretein belül le kellett mondanunk arról, hogy a felvilágosodás filozófiája által felvetett összes kérdést áttekintsük és kimerítően tárgyaljuk. Az extenzív teljesség helyett egy másfajta, tisztán intenzív teljességre kellett törekednünk. Elsődleges feladatunknak azt tekintettük, hogy ne kiterjedésében, hanem egyedi mélységében ragadjuk meg a felvilágosodást. Nem a korszak valamennyi történeti eredményének és megjelenési formájának bemutatására törekedtünk, hanem gondolati forrásának és meghatározó alapelveinek egységét kívántuk megvilágítani. E sorozat elvárásai és lehetőségei nem azt a célt szolgálják, hogy csupán epikus beszámolót készítsünk a felvilágosodás filozófiájának útjáról, fejlődéséről és sorsáról; sokkal inkább a kor filozófiájának belső folyamatait és - amennyire lehet - gondolkodásmódjának drámai működését kell feltárnunk. Éppen e belső folyamatok mozgásában rejlik a felvilágosodás filozófiájának sajátos vonzereje és rendszertani értéke; a gondolkodás erejében, amely előre hajtja, és a gondolkodás szenvedélyességében, amellyel az egyes problémák felé fordul. Vissza