A felvezető kör

Fülszöveg

Babiczky Tibor (1980) kötete nyitott mű. Nem címe miatt. Ez tőle túlvallomás. Már az első körről van szó. De annyi irány jelölődik, a formák zártsága, a tájak tártsága... a tájak ugyanoda-visszakanyarodása, a formák szétvetése... erre érthetjük a „nyitottság" jelölését. Legjobb pillanatsoraiban talán végső hangjának lehetőségét előlegezi... talán mégsem, talán még nem... az első kötetek velejárói mindig: a mesterek, is, még. Régóta ismerem Babiczky líráját, nekem a „Vers ősz ürügyén" az a megszólalás, amely biztonságos lelkesedést sugall, hogy e rövid ismertetőt róla írjam. (Megjelenésének ajánlói között voltam, bőséggel.) Hogy „Ez lehet majd..." - várásszó és varázsszó Babiczkyt illetően; nagyon nyitott, amit elkezdett. Felelőssége van önmagával szemben, ezt a szerény „felismerést" a nagy (nagy?) nyilvánossággal meg kell osztanom. Rajta, Babiczky Tibor, itt az a bizonyos ugrásra ösztönző folyó! Az első kötet az első lépés, hármas- vagy még-többes-ugrásé? Kigyelmeden a nagy világ szeme, azé a kisvilágé, mely a hiteles lírát áhítja. Első kötetként meg tetszett felelni, magasan. A továbbiakhoz: továbbiakat.
Csak derekasan illik dicsérni. Csak derekasan illik a bizalomnak megfelelni. Az én mesterem, Nemes Nagy Ágnes, szinte megsértett, mikor Rilkét idézte fejemre, ajánlásában: „Talán nehéz hegyeken megyek által..." S hozzátette, vörösödtem: „És ha nem is oly nehezek azok a hegyek ...?" Büszke vagyok rá, hogy nekem nehéznek bizonyultak. Kedves Babiczky Tibor, legyen kigyelmednek is nehéz a hegy!!!
Tandori Dezső Vissza