Fülszöveg
A hagyomány szerint a böjt idejére kiutasított kurvákat fogadta vissza e napon a város, a férfiak lementek a Tormes partjára, az üzlet szokott
terére, kenyérrel, sonkával és
Létezik-e olyan, hogy az empátia mohósága? Miért ne. De Szolcsányi, úgy tűnik, ritkán falánk. És mintha olyankor is jobban érdekelné, mennyit kér a tárgya, mint ő. Például ha nem az ínyenc vagy az öreg helyzetébe képzelhetjük magunkat, hanem már ott járunk, ahol a plüss emlékezik. Az empátia vesse ki hálóját az élettelen tárgyakra is, megneszel-
vén, hogy nincs a felszínen semmi, aminek sorsa ne volna. Ez utóbbi azonban nem kap több figyelmet, mint hogy milyen „a határt a közeléből lépni át". Mert, mondjuk, egy ugrás nem feltétlenül kínál megfelelő körülményeket a szemlélő összpontosításához. Közben talán elvétené a folyamatot, amelyről szelíden és pontosan tudósít. Ha a Túlzás Istenében nem célszerű hinnünk, a jó kompromisszumokban, amelyeket köthetünk vele, igen. Mintha ezt is sugallná A felszínről,...
Tovább
Fülszöveg
A hagyomány szerint a böjt idejére kiutasított kurvákat fogadta vissza e napon a város, a férfiak lementek a Tormes partjára, az üzlet szokott
terére, kenyérrel, sonkával és
Létezik-e olyan, hogy az empátia mohósága? Miért ne. De Szolcsányi, úgy tűnik, ritkán falánk. És mintha olyankor is jobban érdekelné, mennyit kér a tárgya, mint ő. Például ha nem az ínyenc vagy az öreg helyzetébe képzelhetjük magunkat, hanem már ott járunk, ahol a plüss emlékezik. Az empátia vesse ki hálóját az élettelen tárgyakra is, megneszel-
vén, hogy nincs a felszínen semmi, aminek sorsa ne volna. Ez utóbbi azonban nem kap több figyelmet, mint hogy milyen „a határt a közeléből lépni át". Mert, mondjuk, egy ugrás nem feltétlenül kínál megfelelő körülményeket a szemlélő összpontosításához. Közben talán elvétené a folyamatot, amelyről szelíden és pontosan tudósít. Ha a Túlzás Istenében nem célszerű hinnünk, a jó kompromisszumokban, amelyeket köthetünk vele, igen. Mintha ezt is sugallná A felszínről, miközben a finom portrék, szerep- és típusrajzok révén eléri, hogy miután elolvastuk, a korábbinál nagyobb átéléssel konstatáljuk Tan-dorival együtt (aki fontos, igaz, titkos szereplője a kötetnek): „Minden hogy kitágult, mióta / elmozdulhatok nézésem mögül" - újabb tanúságául annak, hogy a tárgyak élete mindig a miénk.
Borsik Miklós
Vissza