A felsült óriás és a 9 csoda

Előszó

Részlet a könyvből:
Az óriás ébredése
Bizonyára hallottátok már hírét az óriásnak, a hatalmas varázslónak, akit úgy hívnak, hogy Morratorra-bummbummbumm. Hjaj, híres, nevezetes óriás volt ő, abban az időben, mikor még a magas hegyek sziklahegy-váraiban seregestől tanyáztak az óriások, a barlangokban rettentő boszorkányok vijjogtak, az elhagyatott kutakban hétfejű sárkányok üldögéltek, királykisasszonyokra lesve, az erdei házakban törpék tanyáztak s a tisztásokon, csillagfénynél, tündérek táncoltak, holdsugárból szőtt ruhákban, képzeljétek csak. Bizony akkoriban úgy hemzsegtek mindenfelé az elvarázsolt királykisasszonyok és királyfiak, mint ma a pesti korutakon a rikkancsok.
A boszorkányok bakkecskén, meg seprőnyélen lovagoltak, az óriások hétmérföldes csizmákban közlekedtek, a tündérek meg csak azt mondták hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, s már ott is voltak. Ez volt akkoriban az utazás legolcsóbb módja. Olcsóbb, mint ma a filléres vonat. Bizony csudálatos világ volt az. A vándorember, akit az útfélen megszólított egy kavics vagy fűszál, vagy talán éppen valami virágzó almafa, sose tudhatta, hogy vajon nem valami elvarázsolt szerzettel áll-e szemben. S még jó, ha jóindulatú szellem lakozott a kavicsban, fűszálban, vagy almafában s nem ördöghájjal kenegetett hitvány gonosz lélek, amilyen éppen ez a Morratorra-bummbummbumm is volt, akiről történetünkben szó lesz. Vissza