A felsőbbrendű én

Előszó

Részlet a könyvből:

Fenség!
Amikor a trópusi hőségtől eltikkadva és Délindia egyre emelkedő hőmérsékletétől elgyengülve az a feladat várt rám, hogy ennek a könyvnek nagyobb részét megírjam, Fenséged szeretetreméltó módon rendelkezésemre bocsátotta ezt a magányos nyaralóhelyet a kemmangandi hegy csúcsán, a Baba-Budan-dombok között, és ezzel lehetővé tette, hogy feladatomnak hűvösebb légkörben és erősebb testtel felelhessek meg.
Itt, ebben a nyugalmas és magányos környezetben azután osztályrészemül jutott, hogy akadálytalanul szenteljem magam a nehéz feladatnak, hogy hidat építsek a lélek irányításának. Fenséged országában divatozó régi módszerei és nyugati népem modern szellemi követelményei között. A természet gyönyörű varázsa és dús nagyszerűsége is bőkezűen hozzájárult ennek a munkának sugalmazásához. Akik az unalmas, egyhangú síkságok nyomán alkottak maguknak képet Indiáról, ha olyan szerencsések, hogy Mysoret felkereshették, tartósan megőrzik emlékezetükben zöldelő és barna erdős dombjait, sűrűn benőtt dzsungeljét, zuhanó vízeséseit és elragadó völgyeit. Époly kevéssé felejthetik el naplementéit, halványlila és tűzarany, vagy varázslatosan foszforeszkáló szürke felhőivel. Vissza

Fülszöveg

A magyar olvasóközönség körében is nagy sikert aratott két könyve: az India Titka és Egyiptom titkai után Paul Bruntom, az immár világhírű szerző "A felsőbbrendű én" című új könyvében megmutatja híveinek az utat a lelkükben való elmerülés: a koncentráció és kontempláció felé.
Szembeállítja a tisztán materiális gondolkodást és az ebből folyó eszméket és eszményeket az önmagunkban való elmélyedéssel, a lélekvizsgálattal és tudatunknak az isteni gondolat uralma alá helyezésével, ami szerinte az egyedüli lehetőség ahhoz, hogy az ember derűs nyugalomhoz és már ezen a Földön is valódi boldogsághoz jusson.
Brutton híveinek százezrei vágyva várták ezt a könyvet és amikor a magyar kiadás kitűnő fordításban megjelenik, a kiadó szolgálatot vél tenni az angol szerző magyar híveinek.
Brutton szerint az okkult gondolat, vagyis saját lelkünkön keresztül az ismeretlen, de bennünket kormányzó valódi énünk megismerése az az út, amelyen szerző olvasóit vezetni óhajtja.
Bizonyára rengeteg sokan áhítva várják azt az ujjmutatást, amely a ma szörnyű reménytelenségével szemben az isteni derű, a megnyugvás, a lelki felemelkedettség és az égi boldogság eszményeivel telíti meg lelkünket, illetve azt a megfoghatatlan valamit, amit Brunton a "Felsőbbrendű én"-nek, más szóval, "Lélekfeletti"-nek nevez. Ehhez gyakorlati útmutatással is szolgál.
Nincs olyan vallása a Földnek, amelynek hívői ne követhetnék a Brunton kijelölte ösvényt: utat a Béke, utat a megnyugvás, utat a Boldogság felé... Vissza