A felsőbányai művésztelep

Előszó

Részlet a könyvből:

"Felsőbánya művészeti fölfedezése kétségkívül a nagybányai kolóniával egykorú. Már a művésztelep létrejötte idején találunk olyan festőket, akár a táborverők csapatában, akik nem elégedtek meg a Nagybánya közvetlen környezetében föllelt motívumokkal. Vonzották őket a Kereszthegynél távolabbi csúcsok, a Gutin körüli zordonabb kárpáti tájak, a szomszédos Felsőbányát keretező pompás hegyi díszletek. Ilyen alkat volt a magányosan dolgozó, remete módra elvonuló Glatz Oszkár, vagy az épp ellenkező életvitelű fiatal Maticska Jenő és bohém diáktársasága, melynek tagjai hegyi túrákkal, kirándulásokkal egybekötött hosszabb festőutakra vállalkoztak. Bejárták az izvórai fennsíkot, festettek a Rozsályon, fölkutatták a Feketehegy és a Gutin erdős oldalainak nagyszerű kilátóit. A vidéken barangoló alkotók egyik korai képe egy mostanában fölbukkant festmény, Johann Wilhelm von Tsarner 1910-ben készült ragyogó színességű őszi felsőbányai látképe.
Nem lehet véletlen, hogy a nagybányai kolóniától már elszakadó, a növendékeivel más helyre költöző mester, Hollósy Simon a lehetséges új telephelyek között Felsőbányát is számításba vette.
Példák sokasága mutat erre az exodusra, a felfedezetlen hegyi tájakra való kivonulásra. A Ferenczy családnak éppenséggel létformája volt a huzamosabb hegyvidéki tartózkodás, a sokszor pónilovakon megtett utak. Azon túl, hogy Ferenczy Károly tájképeinek újabb ihlető forrását fedezte föl az Izvórán, gyermekeit a tüdőbajtól, a kor betegségétől féltve vitte föl a kristálytiszta levegőjű fennsíkra. Koszta József 1902-ben úgy jött Nagybányára, hogy meg sem állott Felsőbányáig. Vissza