A felső Nagy-Szamos völgyének román nyelvjárása

Előszó

A Nagy-Szamos völgye, amelyet a nép rendesen Szamosvölgynek, (Valea Somesului) nevez, Besztercze-Naszód vármegye északnyugati részén terül el.
Keleten és északon a Kárpátok, vagy ezeknek ágazata veszik körül. Inkább hegyes vidék; vannak hegyei, melyekről ritkán tűnik el egészen a hó.
A völgy nevét a Szamos folyótól kapta, a régi Samusiustól, mely, hogy megkülönböztessék a Kis-Szamostól, amellyel Désen találkozik, a „Nagy" jelzőt vette föl.
A Nagy-Szamosnak több mellékfolyója van, úgymint Borberek (Valea-Vinului), Dombhát (Anies), Kormaia (Cormaia), llva és Les völgye, Szálva stb., melyek mentén legtöbbször ilyen nevű községek találhatók.
A felső Szamosvölgyet csak románok lakják, kivéve a Szamos forrásainál levő fűrész-gyártelepeket, ahol 300-400 magyar lakik. Hogy mióta, történeti pontossággal nem lehet megállapítani, mivel a vezetőszerep a XII. és XIII. században nem őket, hanem inkább a bányákat mívelő német települőket illette.
Ezen német gyarmatoknak székhelyei Beszterczén és különösen a mai Óradna, a régi Ruconium, Rudacium, Rodna és Rocna volt, amely helység a tatárok bejövetelekor nagy, mondhatni 20-30.000 lakossal bíró virágzó város volt.
Bizonyítják ezt a mostani mezőváros körül látszó védelemre rögtönzött sáncok, nemkülönben a még most is található barlangok, amelyeket a város közepén ástak, hogy beléjük meneküljenek a tatárok öldöklő vihara elől. Sokat mondanak e virágzó városról még most is a róm. kath. templom hatalmas romjai, amelyet a tatárok dúltak fel s amely architektúrái szempontból nagyon fejlett művészetre enged következtetni. Vissza