Előszó
Részlet a könyvből:
A 13. század első felében német nyelvterületen, a Stauffer-Welf harcok és Minnesängerek idején ismeretlen szerző nagy méretű eposzban írta meg a Rajna-menti nibelungok történetét, akiknek szerencsecsillaga a világverő Attila idején, a hunok elleni harcokban hanyatlott le. Majd az idő kerekén lepergő évszázadok folyamán emlékük kiveszett Európa népeinek emlékezetéből, míg 1755. június 29-én a vorarlbergi Hohenems helység grófi palotájának archívumában egy hosszú költeményt tartalmazó, valamikor fehér bőrbe kötött pergamen kézirat került elő: Aventiure von den Nibelungen címmel (A Nibelungok kalandjai).
Majd két és egy negyed évszázad múlva, 1981-ben jelent meg a német könyvpiacon Heinz Ritter Schaumburg hosszú éveken át tartó kutatásának összefoglalása, aki a középkori művet a megszokott nézetektől eltérően vizsgálta: Die Nibelungen zogen nordwarts (A Nibelungok északra mentek) címmel. Ismertetése szerint
„Tudósok analizálták tartalmát, felépítését, formáját, eredetét, színhelyét, erkölcsét, szokásait, vallását. írók újra meg újra feldolgozták. Az egykor szórakoztatásra szánt irodalmi mű óriási hatást gyakorolt a kor ízlésére, gondolkodásmódjára, világnézetére". „De mi az eredménye a kétszáz éves fáradozásnak? A felelet elgondolkoztató: Csaknem az összes fontos kérdés még mindig nyitva áll".
Vagyis a Nibelung Énekben foglalt események háttere két évszázados analízis ellenére, tartalmilag érthetetlen maradt. A szerző nézete a német hősi eposzt illetően, ellentétben állt minden eddigi véleménnyel és elképzeléssel. Szerinte a 13. századi Nibelung Ének tartalmi elődje a szintén középkori, de a köztudatban kevéssé értékelt Dietrich Saga volt, amelyben a hunok és burgundok harci eseményeinek színhelye pontosan meghatározható a mai Nordrhein-Westfaliában, Soest városában. A kor pedig nem a római bukás és a közismert hun Attila ideje, hanem a következő 6. század, egy másik Attilával.
Vissza