A félbolond/Egy ceruza története

Fülszöveg

A XX. századi magyar epika klasszikusa - szabálytalan nagysága - Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969). Kiterjedt életművét az 1950-es/60-as, majd az 970-es/80-s években két értékes sorozat is igyekezett felölelni, ám egyik sem vált teljessé. A Holnap Kiadó e kötettel megkezdi Tersánszky Józsi Jenő Művei elnevezésű sorozatát - azzal az igénnyel, hogy az író munkásságának valamennyi fontos darabjával (az eddig könyvbe nem foglaltakkal is) megismerkedhessen az olvasó.
A félbolond (1947) című regény Tersánszky szülővárosába kalauzol: Nagybányára. Oda, ahol 1896-tól a nevezetes művésztelep is működött. A címszereplő, a kétes tehetségű piktor, a született hercegnő egyben egy szánalomra és megértésre is méltó embertípus megtestesítője. A bűbájos városkában - az író nevezte így szülőhelyét - az ifjú bohémek szerelmi körtánca és baráti kavargása is "bűbájos", ám az elsőrangó jellemző erejű, fordulatos művészregény az ironikus kritikai elemeket sem nélkülözi.
Az Egy ceruza története (1948) a háborús regények, illetve az ún. tárgytörténetek egyike. Míg a félbolondban a "boldog békeidők" utolsó felvonása elevenedik meg, itt az I. világháború befejező periódusa. Az a kegyetlen, várakozásteli - valójában már semmit sem ígérő - időszak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia a fronton szenvedi el azt, aminek a hétköznapi, békés életszíntereken sem vehette volna elejét: az összeomlást. Mindezt egy ceruza (sőt: Ceruza) meséli el, az egyetlen, aki nem hagyja zavartatni magát a hatalmas világváltozástól.
Vissza