Fülszöveg
Ez a könyv rendhagyó önéletrajz, amelyben a történethez hozzátartoznak a családi és közéleti fényképek, dokumentumok, családi levelezések.
Ez a könyv „egy fel nem robbant csecsemő" életének krónikája, tükör, amelyben a szerző - aki maga is formálója az eseményeknek - az olvasót a 20. század néhány történelmi pillanatával is szembesíti. Önportré és „családregény" ez a könyv, a személyes történelem egy mozaikdarabja.
A szerző vezérelve ma is az, ami egész pályáját végigkíséri: a türelmes megértés, a jó és rossz felmutatása. Könyve tisztelgés a pálya, valamint a pályatársak és kortársak életműve előtt, egyben kritikus fellépés azzal szemben, ami mellett másképpen elmenni neki nem lehet.
Wisinger István sorsában az olvasó gyakran a saját élete fordulataira is ráismerhet, és Karinthy Frigyessel együtt Üzenhetik a mindenkori Utókornak: „Egy élet története egyben regénye is annak "
„Ez a mű sokkal több, mint kordokumentum. Maga a történelem. Elmulaszthatatlan olvasmány!"
Bárdos...
Tovább
Fülszöveg
Ez a könyv rendhagyó önéletrajz, amelyben a történethez hozzátartoznak a családi és közéleti fényképek, dokumentumok, családi levelezések.
Ez a könyv „egy fel nem robbant csecsemő" életének krónikája, tükör, amelyben a szerző - aki maga is formálója az eseményeknek - az olvasót a 20. század néhány történelmi pillanatával is szembesíti. Önportré és „családregény" ez a könyv, a személyes történelem egy mozaikdarabja.
A szerző vezérelve ma is az, ami egész pályáját végigkíséri: a türelmes megértés, a jó és rossz felmutatása. Könyve tisztelgés a pálya, valamint a pályatársak és kortársak életműve előtt, egyben kritikus fellépés azzal szemben, ami mellett másképpen elmenni neki nem lehet.
Wisinger István sorsában az olvasó gyakran a saját élete fordulataira is ráismerhet, és Karinthy Frigyessel együtt Üzenhetik a mindenkori Utókornak: „Egy élet története egyben regénye is annak "
„Ez a mű sokkal több, mint kordokumentum. Maga a történelem. Elmulaszthatatlan olvasmány!"
Bárdos András, televíziós újságíró, egyetemi docens
„Wisinger István szereti a televíziózást. Azt is szerette, amelyikben még filmszalagra vették a riportokat, és a hangot külön orsós magnó rögzítette, amikor még négy-öt millió néző igyekezett haza, hogy a hétvégi politikai műsort megnézze, és amikor még a televíziós újságíró szakmának volt becsülete. Wisinger, a televíziós szakma legendás alakja, könyvében elmondja, mi történt vele, velünk, és mi történt azokkal a hírességekkel, akiket kérdezett annak idején. Mi lett a szakmai álmokkal, reményekkel és eredményekkel, a régi barátokkal és kollégákkal. A hőskort csak hírből ismerő fiatalabbak is sok újat tudhatnak meg egyebek mellett Isaac Asimovról, Göncz Árpádról, Faludy Györgyről, Ingmar Bergmanról, Olof Palméról, Szent-Györgyi Albertról, Neumann Jánosról, Richárd Nixonról, Páskándi Gézáról, Szepesi Györgyről, Kurt Waldheimről, Wigner Jenőről, Teller Edéről vagy éppen Kádár János és Nicolae Ceausescu 1997-es találkozásáról. És arról, hogy Wisinger István még mindig szereti a televíziózást."
Horvát János, televíziós újságíró
Vissza