A fekete város I-III.

Előszó

Részlet:
Szepes vármegyének emlékezetes alispánja volt Görgey Pál a Thököly-féle időkben. Rossz, bizonytalan világ volt. Hétfőn még a labanc volt az úr, szerdán már a kuruc parancsolt. Tojások közt kellett táncolni, de a hibás lépésekre emberi fejek törtek össze. Igaz azonban, hogy akkor az emberi fejek olcsóbbak voltak, mint a tojások.
Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom s úgy van vele az ember, mint a morphinista, mindig nagyobb adagot akar a morphinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom.
Görgey Pál elég jómódú úr, családja illő tekintélyben áll a Szepességen, de már mégsem az, ami volt a néhai Árpádok alatt, Isten adjon nekik örök nyugodalmat, ha már az országuknak örök nyugtalanságot mért.
Hja, megy az idő, megy, megy és a Görgeyek egy kicsit lejjebb csúsztak... Első ősük Arnold és a fiai még a szász grófok tisztjét viselték és a legnagyobb oligarchák voltak a lengyel széleken. Ez az Arnold csalogatta be a szászokat a néptelen Szepességre, de nem úgy, mint az erdélyi szászokat a hammelni patkánybűvölő. Ezek a szászok okosak voltak és nem imponált volna nekik a sípszó, - ígéretek és kiváltságok kellettek nekik, - meg is kapták. Vissza

Fülszöveg

Mikszáth, a magyar realista művészet nagymestere, egyike azoknak, akik az elbeszélés széles valóságában fedték fel a magyar társadalom ellentmondásait. A szégyenletes kiegyezés árnyékában létrejövő magyar feudalkapitalizmusnak nem volt élesebb kritizálójai, keserűbb leleplezője Mikszáthnál. Nem volt író, aki élesebben látta volna tragikomikumát annak az osztálynak, amelyet a feudalizmus és a fejlődő kapitalizmus elnyomó szövetsége egyszerre szegényített el, fosztott meg évszázados életformáitól és tett élősdi hivatalnokká: a dzsentrinek. Ő maga is ennek az osztálynak a tagja, ennek az osztálynak a kérdései foglalkoztatják akkor is, mikor a múltba nyúl témáért. Legutolsó s egyik legjelentősebb regénye, A fekete város a Rákócziak korába visz minket. Mikszáth kedves vidékére, amelyet annyiszor és olyan szeretettel írt le, a Felvidékre. Lőcse városába. Hosszú, nagysodrú, anekdoták patakjaival sűrűn felduzzasztott elbeszélő modorában sötéten fel-felcsillannak az emberi összeütközések, a kíméletlen osztályellentétek tajtékjai. Mikszáth messze kimagaslik a kiegyezés szégyenteljes korszakának megalkuvó epigonirodalmából, az uralkodó osztály éles kritikájával, a fejlődés, az akkori magyar élet döntő kérdéseinek felvetésével. Akárcsak Balzac esetében, realista látásának ereje . legyőzi benne világnézeti és politikai tisztázatlanságait. És ez a realista művészet az, ami Mikszáthot ma is izgalmassá és tanulságossá teszi. Vissza