Fülszöveg
„Mikor azt meséli, hogy milyen gyalázatos, cudar faj az emberi fajzat, úgy káprázik a szemünk, mintha csupa angyalokról szólana az ének. S éppen ez egyik legfőbb varázsereje a Mikszáth tollának, annak a csodatevő toll-nalc, hogy mióta használja, mindig mindenkinek feltárta, kíméletlenül felbontotta a legtitkosabb belsejét, s mégis nincs ember, aki megharagudhatott volna érte. Mert az, ami közönségesen feltrancsírozva utálatos és gyűlöletes lett volna, az ő élettel, világgal, emberekkel, sorssal megelégedett disku-rálása alatt csupa szeretetre termett dolgoknak látszik."
Móricz Zsigmond Mikszáth Kálmánról
A fekete város Mikszáth utolsó regénye, nem sokkal halála előtt, 1910-ben fejezte be. Az az esztendő a gyász pillanatáig az országos ünneplésnek - a kereken negyvenévnyi írói pályafutás jubileumának - a jegyében telt, s az ünnephez maga Mikszáth adta a legbecsesebb ajándékot: egy pompás kis történetekből összefűződő nűgyregényt a szeretett Felvidék múltjából.
„Eddig bujdosó...
Tovább
Fülszöveg
„Mikor azt meséli, hogy milyen gyalázatos, cudar faj az emberi fajzat, úgy káprázik a szemünk, mintha csupa angyalokról szólana az ének. S éppen ez egyik legfőbb varázsereje a Mikszáth tollának, annak a csodatevő toll-nalc, hogy mióta használja, mindig mindenkinek feltárta, kíméletlenül felbontotta a legtitkosabb belsejét, s mégis nincs ember, aki megharagudhatott volna érte. Mert az, ami közönségesen feltrancsírozva utálatos és gyűlöletes lett volna, az ő élettel, világgal, emberekkel, sorssal megelégedett disku-rálása alatt csupa szeretetre termett dolgoknak látszik."
Móricz Zsigmond Mikszáth Kálmánról
A fekete város Mikszáth utolsó regénye, nem sokkal halála előtt, 1910-ben fejezte be. Az az esztendő a gyász pillanatáig az országos ünneplésnek - a kereken negyvenévnyi írói pályafutás jubileumának - a jegyében telt, s az ünnephez maga Mikszáth adta a legbecsesebb ajándékot: egy pompás kis történetekből összefűződő nűgyregényt a szeretett Felvidék múltjából.
„Eddig bujdosó kuruc voltam, legalább tudtam, mi vagyok, és az üldözött farkas is megszokja végre az állapotát; ezentúl pedig
- Nos, ezentúl?
- Ezentúl szabad magyar nemes volnék, de nem tudom, mi vagyok, és félek, hogy nem tudok majd belenyugodni. Mert az előbbi állapot legalább igaz volt, ez ellenben nem igaz."
Vissza