A fekete tulipán

Előszó

A háladatos nép.
1672 augusztus huszadikán Hága városa, amely olyan eleven, olyan fehér, olyan kacér, mintha csak minden napja vasárnap volna, - Hága városa, amelynek árnyékos a parkja, amelynek nagy fái ráhajolnak a gótikus épületekre s amelynek széles csatornáiban mint tükörben nézegetik magukat a szinte keleties kupolák: Hága városa, a hét egyesített tartomány székhelye, arra ébredt, hogy siető, lihegő, nyugtalan polgárok piros és fekete áradata tört végig minden erén keresztül, akik tőrrel a derékövükben, muskétával a vállukon, vagy pálcával a kezükben a Buytenhoff felé iparkodtak, a félelmetes börtön felé, ahol Cornélius de Witt szenvedett, Hollandia volt főminiszterének az öccse, amióta Tyckelaer, a felcser, állítólagos gyilkosság miatt följelentette.
Ha annak az időnek, kiváltképen pedig annak az esztendőnek, a története, amelyben ez az elbeszélés megindul, nem volna elválaszthatatlanul összekapcsolva azzal a két névvel, amelyet föntebb említettünk: az a pár sornyi magyarázat, amelyet adni akarunk, talán fölöslegesnek is látszanék; de előre figyelmeztetjük az olvasót, a mi öreg barátunkat (akinek az első lapon mindig azt ígérjük, hogy mulattatni fogjuk s a következő lapokon jól-rosszul álljuk a szavunkat), - mondom, figyelmeztetjük az olvasónkat, hogy ez a magyarázat okvetlenül szükséges, egyrészt, hogy történetünk világos lehessen előtte, másrészt, hogy megérthesse a nagy politikai eseményt, amely keretül szolgál a történethez. Vissza