A fekete nyíl

Előszó

Stevenson, a legnagyobb angol regényírók egyike, A fekete nyíl című regénye tárgyát, mely világhírre emelkedett és kedves olvasmánya minden művelt nemzet ifjúságának, Angolország történetének zivataros napjaiból, a 15. század zord és véres idejéből merítette. Ekkor tépte ketté az angol nemzetet a történelemben ismert legszörnyűbb és leghosszabb ideig tartó polgárháború, melyet a fehér rózsa és piros rózsa harca néven ismerünk. Két család harcolt az angol trón birtokáért s e két család, a Lancaster és York hercegek között folyt a háború; a Lancasterek címerében piros rózsa, a Yorkokéban fehér rózsa volt s ez a két címer-virág lett a polgárháború jelszava. Az egész angol nemesség két pártra szakadt, vad dühvel estek egymásnak, pusztították egymás birtokait, elkergették vagy leöldösték egymás jobbágyait és katonáit, kegyetlenebbül bántak az ellenpárti honfitársakkal, mint bárminő ellenséggel. A harc a Lancaster-házból származó VI. Henrik király alatt kezdődött 1455-ben; ehelyett a gyönge elméjű és beteges király helyett neje, a francia származású Anjou Margit uralkodott, ami a nemesség egy részében nagy visszatetszést keltett. Az elégedetlenek élére a York-házból származó Richárd herceg állott s a polgárháború változó szerencsével folyt; ha a piros rózsa győzött, akkor a Yorkok párthíveit ölették meg, ha a fehér rózsa kerekedett fölül, akkor a Lancasterek kerültek vérpadra. Persze a zavaros időkben mindig akadtak olyan kétszínűek, mint a Stevenson regényében szereplő Sir Daniel, akik hol az egyik, hol a másik pártra állva a maguk vagyonának és hatalmának bővítésére használták ki a pártok harcait, mindig ahhoz a párthoz állva, mely pillanatnyilag több kedvezést igért... Vissza