A fekete komód

Előszó

Részlet a könyvből:
A Rahmaninov utcának a tavak felé eső vége egyszerű közút volt, egyik oldalán agyagos part szegélyezte, a másikon magas gesztenyefák sora, melyek mögül idelátszott a merőlegesen húzódó utcák házainak kerítése - ezek az utcák mind a Floreascá tóhoz igyekeztek - s egy hajdani versenyistálló kis ablakos épülete. A levegőben többnyire szénakazlak illata és trágyabűz szállt, a kaszált fű és a rothadás csípős szaga. A tó felé vezető valamennyi utcát bojárokról nevezték el: Stroe udvarmester utca, Ana fejedelemasszony utca, Tonitá országbíró utca. A gesztenyefákkal szemben elterülő agyagos partot nyáron burján fedte, a környékbeli lakosok tehenei legelték le a gizgazt. A domb tetején csüggedten omladoztak egy félbemaradt ház vörös színű romjai. A közút s az egész környék egy parcellázó társaságé volt, mely az események következtében sorsára hagyta a területet. Az utcának a város felé eső végén csakugyan még most is látszik egy mellvéddel ellátott töltés, mintegy az utca emelkedőjének megerősítéseként, s az úttest, kissé odébb, néhány lépcsőfok után magasabb szintre emelkedik. Onnan kezdve az utca m.ár kövezett és csatornázott, de ház alig akad rajta egy-kettő, akárcsak a felparcellázott terület többi utcáján, hiszen azokon is csak néhány szétszórt, csinos villát látni. A kövezet hézagjai közt megfékezhetetlenül burjánzott a keserűfű, mintha csak le akarná vetni a föld kérgéről a kőpáncélt. Egy növendék ecetfa áttörte a járda aszfaltját. Tavasszal egy-egy pipacs is kivirágzott az út közepén, a járda mellett a vízlevezető árokban pedig bőségesen tenyészett a kamilla. Vissza