A fekete kakas/A beszélő köntös/A gavallérok/A sipsiricza

Előszó

Részletek a művekből:

A fekete kakas
Úgy van az valahogy berendezve, hogy nemcsak az emberek halnak meg, hanem a betegségek is. Egy-egy ismerős betegség egyszer csak eltűnik és sohase látják többé a doktorok. Elkezd gyengülni, gyengül, gyengül és mikor már olyan gyenge, hogy nem tud ártani, a halál visszahívja, mint a rokkant katonát és küld helyette másikat, egy erőset. A halál is változtatja a maga szolgaszemélyzetét.
Igy lett vége a becsületes öreg hideglelésének. Pedig valaha, kivált gyümölcsérés idején, egész falvak feküdtek benne; rázta az embereket, vaczogtatta a fogaikat, de már nem volt annyi ereje, hogy valakit elvigyen, hát megszünt, mert hasznavehetetlen s jött helyette az influenza.

A beszélő köntös
Bolondok azok a városok, melyek arról panaszkodnak: "sokat szenvedtünk; nálunk száz vagy kétszáz évig lakott a török."
Azok a helyek szenvedtek igazán, ahol se török nem lakott, se labancz, se kurucz, s a magok emberségéből éldegéltek, mint például Kecskemét, mert ahol a hadviselő felekből ott tartózkodék az egyik, ott csak az egyik dominált, sarczolt s a többiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a három eljárt epret szedni.

A gavallérok
Nemes Sáros-vármegyében ismerős vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, barátaim is, kis urak, nagy urak, össze-vissza, ami egyébiránt nem jelent különbséget, mert Sárosban a kis urak is nagy urak és megfordítva: a nagy urak is kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem, hogy száz Esterházy közt ülök, pedig voltaképpen tudtam, hogy ezek megyei irnokok és apró tisztviselők, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ rajtuk, herczegi grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól.

A sipsiricza
Budát és a budai polgárokat egy darab idő óta valóságos divat kigúnyolni. Pedig hát ez nagy léhaság, mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van, Budánk multja. S minthogy a jövő is mindenesetre mult lesz egy napon, a dolog hát egyre megy. Budán éppen annyi látnivaló van, mint Pesten, sőt Pesten is Buda a legszebb látnivaló. Olyan budai öreg embert magam is ösmertem, aki még soha sem volt Pesten, de olyan pesti öreg embert soha se ösmertem, aki még nem volt Budán. Általában lehetetlen Budára át nem menni, kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vídám, kedélyes korcsmái. Vissza