A fekete császár (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből

Délután kisütött a nap. Fénye Velencét eyszerre olyanná fürösztötte, amilyennek nászútra készülődők álmodják: csupa aranyragyogás, csupa galambszárny-suhogás. A sűrű köd, amely két napon keresztül úgy fedte be a várost, mint régimódi háziasszonyok bútorát a szürke vászonhuzat, nyomtalanul szertefoszlott. Európa legszebb szalonja, ahogy Napóleon nevezte a Szent Márk teret, készen állt vendégek fogadására.
Látogató akadt bőven, mert valamiféle nemzetközi fesztivált rendeztek, és ráadásul karnevál ideje volt. A Riván, a Piazzán és a Merceriában álarcos-jelmezes figurák tolongtak, lökdösődtek és kiáltoztak egymásnak olaszul-tudók számára is érthetetlen velencei nyelven.
Nyugdíjukból utazgató, hófehér vászonruhás angol hölgyek (abból az elnyűhetetlen fajtából valók, amely mintha hetvenévesen jönne a világra, de utána soha egy napot se öregednék) és érzelmes Elba-parti tanár házaspárok borzongva szemlélgették a maskarákat. "Ez hát az a híres velencei karnevál, ahol álruhás hercegnők dobják magukat éhenkórász piktorok karjába, de reggel kiebrudaltatják az egyetlen-éjszakai szeretőt... és ahol főurak rabolják el gondolás mezben hiszékeny polgárlánykák ártatlanságát..." Vissza

Fülszöveg

Muzsika és színház kettős körében élt s él Gáspár Margit. Pianistának készült, de zenei tanulmányai közben is jelentek meg már novellái, cikkei. Megközelítően százötven művet fordított - francia, angol, német, olasz szerzőket.
Első színművét 1933-ban mutatták be. A felszabadulás után az Új isten Thébában című szatirikus komédiájával aratott nagy sikert.
1946-ban a Városi Színház, 1949-ben a Magyar Színház, s 1949-56-ig a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, s tanított a színművészeti Főiskolán.
1957-től ismét ír. A Hamletnek nincs igaza (1958), az Égiháború (1960), a Ha elmondod, letagadom (1967), Az állam én vagyok (1968), az Embert enni tilos (1969), Kilépek a történelemből (1973), Tűzvarázs (1975) itthon és külföldön egyaránt emlékezetes színpadi alkotásoknak bizonyultak. megjelent regényei: Isteni Szikra (1974) és Harlekin keresztlánya (1978).
A Kossuth-díjas írónő A múzsák neveletlen gyermeké-ről, az Az operett-ről kitűnő és kedvelt könyveket írt.
Stoewesand, Nobel-díjas professzor sajátos találmányt dolgoz ki: létrehoz egy olyan gázt, mely belélegzés útján törli a kísérleti személy tudományos ismereteit, károsodást azonban sem fizikailag, sem szellemileg nem okoz. A felfedezés célja: időlegesen visszavenni az emberiségtől az atomtitkot, mert korunk embere a jelek szerint még nem nőtt fel ehhez a veszélyes tudáshoz. A professzor kezdeményezéséhez több hírneves tudós is csatlakozik. Mindhiába, mert váratlan fordulat akasztja meg a kísérletezést: a Fekete Császárként ismert nagystílű gengszter elraboltatja Stoewesand-t s más tudós társait is, hogy föld alatti barlangbirodalmában csak neki dolgozzanak. A Fekete Császár a tudományos eredményekben csupán eszközt lát hatalmi tébolyának megvalósításához.
Hol lehet ez a rejtélyes barlangrendszer, ki milyen szerepet játszik a kalandos történetben, s kinek hogyan valósulnak meg a tervei - ezt mondja el a kitűnően szerkesztett kisregény, mely persze nemcsak izgalmas és szórakoztató, hanem intést is tartalmaz, s a magenergia békés felhasználása mellett emel szót a természet, az emberiség védelmében. Vissza