A fehér út

Fülszöveg

A mii álom, az álom pedig keresés. És al(i líeres, nincs megelégedve a világgal. Az kést hord a szivében.
Látomásos, költői próza Málik Rolandé, a mágikus realizmus egy magyar, sőt borsodi változata. Árnyék- és fantáziavilág vasból, alkoholból és melankóliából. A szürreális szemléletmód nem mond ellent a radikális őszinteségnek, nyelvi pontosságnak és írói tudatosságnak.
Kezdjük az elején: a gyerekkor, mint alvó állat, amit felébreszt az emlékezés. Egész nap féltem. A világ veszélyes. A 80-as évek Magyarországa, látogatás a nyírségi rokonoknál, egy barát halála: a gyász, mint a lélekbe roskadó fekete lyuk. Miskolc gyerekszemmel, lecsúszott öregek, elvadult kamaszok, tárgyak, illatok, szürke fény — és a nagy fölfedezés: a betű hipnózisa. Az olvasás, mint esély: menekülés a képzelet örvénylő gazdagságába.
Majd az ártatlanság vége, a kora felnőttkor képei, kirajzolódás, k\hku\ás3\élbö\.Jósrácbólkeserüördöggéválunk. Szétfoszlik a szervezett élet. Az ördöggel való cimborálás, mint... Tovább

Fülszöveg

A mii álom, az álom pedig keresés. És al(i líeres, nincs megelégedve a világgal. Az kést hord a szivében.
Látomásos, költői próza Málik Rolandé, a mágikus realizmus egy magyar, sőt borsodi változata. Árnyék- és fantáziavilág vasból, alkoholból és melankóliából. A szürreális szemléletmód nem mond ellent a radikális őszinteségnek, nyelvi pontosságnak és írói tudatosságnak.
Kezdjük az elején: a gyerekkor, mint alvó állat, amit felébreszt az emlékezés. Egész nap féltem. A világ veszélyes. A 80-as évek Magyarországa, látogatás a nyírségi rokonoknál, egy barát halála: a gyász, mint a lélekbe roskadó fekete lyuk. Miskolc gyerekszemmel, lecsúszott öregek, elvadult kamaszok, tárgyak, illatok, szürke fény — és a nagy fölfedezés: a betű hipnózisa. Az olvasás, mint esély: menekülés a képzelet örvénylő gazdagságába.
Majd az ártatlanság vége, a kora felnőttkor képei, kirajzolódás, k\hku\ás3\élbö\.Jósrácbólkeserüördöggéválunk. Szétfoszlik a szervezett élet. Az ördöggel való cimborálás, mint rituális és izolációs folyamat, a szenvedélybetegség hajszálpontos kórrajza.
A prózák után következő színműben búvárként egy víz-befúlót keresünk, és a felszín alatt, a tiszta, magában való csendben lepereg az élet szerelmekkel, álmokkal, elodázott ügyekkel, hogy végül saját gyerekkori arcunkra ismerjünk a folyó mélyén.
Az utolsó írásokból úgy tűnik, az ifjúkor nagy egzisztenciális válsága véget ér, tervekről, utazásokról, emberi kapcsolatokról, könyvekről esik szó, mintha újrarendezöd-nének az élet dolgai — de mint tudjuk, hiába.
Málik egy kasztba sem tartozó, érinthetetlen, lelki arisztokrata. Tehetsége műfajoktól független, mindig ugyanarról ír, tudatosan formálva meg az őrületet, a világ és a saját őrületét
Az összegyűjtött prózákban élet és mű a hiány telítettségében áll előttünk, erős és tiszta vonásokkal rajzolva meg egy pokoljáró lélek képét Az életmű félbeszakadt mégis önálló, egész és eleven. Ünneplünk és gyászolunk egyszerre, legjobban talán úgy, ha olvasunk és emlékezünk.
Garaczi László Vissza