A fehér lovas

Előszó

Részlet a kötetből:

"Felfelé jöttek a völgyből. Az alattuk elterülő város házaiban már kigyulladtak az ablakok, sárgás fénypontokkal hintve tele a völgyet és a környező hegyeket is. A holdfény rávilágított a vártoronyra és hófehérre meszelte öreg falait. Alattuk mély zengéssel megkondult az öblös harang. Ugyanakkor a torony négy ablakából hosszan elnyújtott kürtjel kiáltott négyszer a távoli táj felé.
János megállt és megszorította a lány kezét.
- Arinka, te még nem is tudod, hogy ez mit jelent. Én is csak anyutól tudom. Háromszáz év előtt, amikor a törököt elűzték a város falai alól, a vártorony négy ablakából, négyszeri kürtjel adta hírül ezt az örvendetes eseményt. Azóta ennek a napnak emlékezetére, minden este hét órakor megszólal a kürt a vártoronyban.
- Antóntól hallom, hogy már nem sokáig. Az új nácselnik állítólag kijelentette, hogy erre semmi szükség sincsen, ezt meg fogja szüntetni.
- Nem lepsz meg, Arinka. A nácselnik tudja, hogy mit jelent ez a kürt. őt a múltnak ez az emléke a jövőre figyelmezteti. Hogy majd eljön a nap, amikor nekik is el kell innen takarodniuk és a vártoronyba ismét kitűzik a piros-fehér-zöld lobogót. Erre nem szeret gondolni és ezért tiltja el mindazt, ami őt erre emlékezteti. Pedig minden hiába, egyszer mégis eljön az általunk várva-várt pillanat... Én úgy érzem már nem is sokára." Vissza