A fehér kígyó

Előszó

Részlet a könyvből:
"A mese szó talán nem egyéb, mint az esme szónak felfordított kiejtése, - mi igen gyakori minden népek nyelvében. Az esme szó pedig nem más, mint gyöke az esmerni igének. Némelyek a 'mese' szót, a „besze" (innen beszélni) szavunk alakultának tartják, mi szinte valószinü.
A betűknek feltalálása előtt, sőt azután is több évezredeken keresztül szájrul szájra átadott hagyományon alapult minden tudomány, minden esmeret; mely eleintén, a dolog természeténél fogva nem állhatott egyébből, mint bizonyos megtörtént eseményeknek elbeszéléséből, mely eseményekben az örökké megfoghatatlan természetet csak csodálni tudó ifjú emberiség hiedelme szerint közvetetten folynak be az istenek és az ő tündéreik (angyalaik), - személyes jelenlétükkel bünteték a roszat vagy segiték a jót.
Egész Herodotusig nem volt a görögöknek más történetírásuk, mint csak vers, melyek danolhatok, énekelhetők voltak, hogy igy a mértékekre és lábakra szedett beszéd annál elfelejthetetlenebbül megmaradjon. - Hogy ez valaha a magyar nemzetnél is így volt: elvitázhatatlan bizonysága annak adan és tan szavunk, mely ugyanazon egy szó, csak időjártával vált két fogalommá, s Erdélyi János szerint nem mutat egyébre, minthogy „a tanulni valók d a n vagy danákba voltak foglalva".
Ily szájhagyományokból állott tehát a legelső esmeret egész öszvege, melyek ennélfogva nem költött hazugságok, vagy valótlan haszontalan beszédek valának, hanem igaz tények, melyek az emberiség zsenge értelme, idő s távolság, ugy a történethős iránti hizelgés vagy háládatosság által hova tovább - a mi szemeink előtt - merő csodákká változának át.
Mi vala ez egyéb, mint a nép költészete, mely a valósággal megesett dolgot saját fogalma és hite szerint felékesítgette? - „Szerencsére azonban, - úgymond Erdélyi János, - a népköltészetnek egyik főérdeme a valóság, miszerint a mit benne találunk, az mind igaz tény."
Ama leghíresebb s legtöbbre becsült újkori olasz történelmész Cantu Caesar a mese = mytosz = traditio felől épen ily hitben él, a midőn igy szól: „Nézetünk szerint a hitregetan az emberiséget illető hagyományok legdúsabb forrásaink egyike, mely két nagyszerű elágazásban régi eseményeket és régi vallásokat tartalmaz, és ősvilági maradványként a vallások folytatására, vagy a történet megkezdésére szolgál." Vissza