A fehér farkas

Előszó

Részlet a könyvből:
A Winnemago-folyó hágójának hajlatában, a szakadék mellett vezető, meredek úton találkozott Gannaway elsőízben a félelmeteskülsejű óriással.
Gannaway maga sem volt valami törpe testalkatú.
A sivatagok perzselő napsütése és a Sziklás Hegység havasainak lelketlen, kegyetlen téli viharjai edzették keményre izmait és természetét. Elég volt Gannaway Adam napbarnította, keményvonású arcába nézni, hogy azonnal meg lehessen hozni az ítéletet: ez a férfi a legborzalmasabb hóviharral éppenúgy szembenéz, mint az ősvadon halálos veszedelmeivel. Magaválasztotta életpályája, a meteorológia, nem engedte meg, hogy családot alapítson és békés otthont teremtsen a maga számára, - de még az erről való, kerítő gondolatokat és ellágyulást sem engedhette közel magához. A legfantasztikusabb, exotikus vidékeket bejáró, megszakítás nélküli, örök vándorútján nem volt megállás és mert alapjában véve zárkózott, csendes természetű ember volt, aki szívesebben gondolkozott és társalgott némán önmagával, mint embertársaival közömbös és hétköznapi tucatdolgokról; mert két út közül mindig a kevésbbé jártat választotta és semmi közösséget nem érzett kortársaival, érthető, ha a néptelen, vad hegyi vidékeken érezte a legbiztonságosabban és legotthonosabban magát. Itt, ahol a szivárvány szélső ívét szinte az asztalára teríthette, ahol teremtett lélek nem került eléje jó pár napi járóföldre itt volt az ő igazi világa. Mint a vérbeli tengerész a szárazföldön, úgy Gannaway is a sík lapályos területen vagy éppen városban, az emberek között sutamozgású, ügyetlen, rabságban sínylőgő páriának érezte magát. Vissza