A fehér és a fekete

Előszó

Hála Saint-Gall-i barátaimnak, Francesco Laresének és Jürg Janettnek, újra rajzolni kezdtem. „Az alkotás ösvényeiben, amit a nagy kiadó, Skira jelentetett meg Genfben, 1968-ban, felkérésére már magam illusztráltam „Felfedezések'" című esszémet. Lényegében színes rajzokról volt szó, hol figuratívakról, hol nonfiguratívakról, hol pedig olyanokról, ahol egy metszeten vegyítettem a figuratív és nonfiguratív elemeket. Elég naiv rajzok voltak. Meglepődtem, hallván, hogy e képek közül több is elnyerte egyes hozzáértők és tájékozott műkedvelők tetszését. Ráadásul az az öröm is ért, hogy az eredeti rajzokat kiállíthattam a genfi lolas Galériában. Azóta nem volt alkalmam kezembe ceruzát, ecsetet, nemezt fogni. Úgy hiszem, nagy kár, valóban; két éven át dolgoztam, ebben az időben már nem tudtam írni, szükségem volt rá, hogy más módon fejezhessem ki magam.
Éjjel-nappal rajzoltam (rosszul) két éven át, több száz firkálmányt készítettem. Azóta semmi. De élt bennem a vágy, hogy újra kezdjem. Nehéz volt kitalálni vagy felfedezni, bárminemű segítség nélkül a rajzolás szabályait, a perspektívát, színes képeknél a színek összehangolását vagy a tónusok kontrasztját. Nem voltam teljesen ártatlan: sok festőt ismertem meg életemben, mindenféle irányzatút, kiállítások katalógusait láttam el előszavakkal, festőket, szobrászmunkákat bemutató bevezetőket írtam. Franciaországban, az elemi iskola évei alatt megtanítottak bizonyos alapokra. Vissza