A fehér ember útja I-II.

Előszó

ELŐSZÓ „A FEHÉR EMBER ÚTJÁ"-HOZ.
HÁROM KÉPBEN.

I. KÉP. Szín: családi asztal, ebédelés. Jelen vannak: szerző, mint családfő, a három fiú (reálista, gimnazista, elemista). A nevelőjük, gimnáziumi tanár (földrajz-történelem).
A fiúk mohón esznek; a tanár erős, izmos, fiatal. Tehát az ő étvágya is irígylésreméltó. Szerző előad, mint rendesen, ha a fiúk jók. Téma a szokásos: tengerészet, a dróttalan távíró csodái, a tengeralatti naszád levegő-tartánya, a Vihar fok, tropikus forróság, az eucalyptus, stb.
A fiúk mohó evés közben sűrűn kérdeznek; szerző felel. Végre megszólal a középső fiú (Markó-utczai gimnázium, IB).
- Papa kérem, a mit eddig elmondott, az mind nagyon szép és érdekes. De most már beszéljen nekünk valami olyat, a mikor a férfiak küzdenek és győznek.
A fiú a nagy felfedezőket gondolja. Ez kedvelt témájuk.
Beszélek nekik a nagy felfedezőkről. Hősies tényekről, vakmerő kalandokról, a conquistadorokról, harczokról a vadakkal és feketékkel, éhhalálról a sarkvidéken, gyötrelmes szomjúságról a sivatagokon.
A három fiú feszült figyelemmel hallgat; a tanárjuk szintén. A szemek csillognak, mikor James Clark Ross „Terror"-ja mögött összecsap a két hatalmas jéghegy, de akkor Ross hajója már künn van a jégsikátorból; vagy a mikor ötödször is indul mentő expediczió az észak-nyugati átjáróba, hogy keresse az odaveszett Franklin expediczió nyomait.
A legkisebb fiú pisze orrocskája nedves. Vissza