A Fehér Asszony

Fülszöveg

Lajossy Sándor A Fehér Asszony című politikai és társadalmi regénye a vizimalmok romantikus világába viszi vissza az olvasót, mely hazai viszonylatban több, mint száz esztendő távlatot jelent. Az öreg malmos a régi atyai örökségét gőzmalommá fejlesztette és az illusztris faluban megelégedett az élet addig, amíg a II. Világháborút megelőző nagy gazdasági fellendülés idején állampolitikai érdekből a tekintetes nagyközség elöljárósága a haladó szellemű katholikus pappal összefogva helyet adnak egy új malom létesítésére.
Ezt az emberileg nagyon is érthető kenyérharcot rajzolja meg Lajossy a hitelesség és írásművészet összeegyeztetésével. S amint ez már történni szokott, az öreg malmos végzete megpecsételődik. Részben tehetetlensége révén hívja ki önmaga ellen a sorsot, másrészt minden igyekezete ellenére is alul marad az új malmossal vívott tőke-harcában.
A nagy fordulat a háború kitörése és az azt követő hadiállapot idején áll be, amikor az öreg malmos tönkre megy, az új malmos pedig - sikereinek tetőfokán - egy rablás következtében váratlanul meghal és hatalmas üzeme elemi pusztítás martalékává válik.
Ezenközben szoros baráti, majd szerelmi kapcsolatok fejlődnek ki a két család gyerekei között és ez a tény nagyban befolyásolja a két megözvegyült malmosné idáig feszült viszonyát. Ennek folyományaként amint a Fehér Asszony boszorkányos ügyességgel rendbehozta a saját üzemét, nagylelkűen felkarolja és üzemképessé teszi az öreg malmot is.
A II. Világháború borzalmai eközben elérték a falut és a messzi környék közismerten legnagyobb jótevője sem kerülheti el az új idegen gyűlölet-rendszer doktrinér bosszúját. Tragédiája mihamar beteljesedik. Gyermekeitől megfosztva, mindenét elvesztve, örökös zaklatástól kísérten a község száműzött intelligenciájának gettójába kerül. Férje egykori gyilkosai, a rablókból lett befolyásos pártfunkcionáriusok igyekeznek segíteni rajta, de képtelenek áttörni a kommunista osztályharcos bosszú kínai falán. A bolseviki rendszer könyörtelenül halálra ítélte, élő halottá tette és a végén úgy fagy meg mindenkitől elhagyatva papírfalú szobácskájában, a nyomortanyán. Vele egy szebb, jobb, nemesebb világ halt meg, melytől hóhérai még az alapvető emberi méltóságot is megtagadták.
Az 1956-os eseményekkel ér véget ez a magasfeszültségű magyar sors-dráma. Ebben a két újsüttetű politikai hatalomra vergődött egykori rablógyilkos is földönfutó menekültté válik, ami bizonyára az isteni igazságszolgáltatás műve még ebben a kifordult új világrendben is.
Az olvasó lelkét a regény végén óhatatlanul megüli a reménytelenség köde, s mégis, mint a szerző előző regényeinek mindegyikében, utolsó szóként az örök emberi remény sugara csillámlik fel. Az árnyak olyan élethűen váltakoznak a fényekkel, olyannyira mai ez a történet, hogy a magyar olvasó önkénytelenül is együtt él, szenved és örül a szereplőkkel. Ismerve a hazai "zord időket", tudván tudjuk, hogy mindez nem is történhetett másképpen.
A Fehér Asszony fennkölt alakja ma és örökké él hazánk hősi asszonynemzedékeiben, követendő példaként. Mint ahogy a hősöket is a pillanat nagyszerűsége szüli, úgy a Fehér Asszonyt is a sors kényszerítő keze formálja óriási szimbólummá.
A szerző e művével a Magyar Találkozó bíráló bizottsága előtt osztatlan sikert aratott, miáltal az emigrációban lehetséges egyik legkiemelkedőbb művészi elismerésében részesült. Vissza