Előszó
"Az arktikus kör végtelen fehér zónáin, a befagyott tengerek és folyók, az örökös hómezők fehér sivatagában, ahol a föld örökös, halotti leplet visel, a természeti erők gigászin egymásra tornyosuló...
Tovább
Előszó
"Az arktikus kör végtelen fehér zónáin, a befagyott tengerek és folyók, az örökös hómezők fehér sivatagában, ahol a föld örökös, halotti leplet visel, a természeti erők gigászin egymásra tornyosuló fönségében, ahová már alig ér el az emberi törvények hatalma, a néptelenség roppant birodalmában, ahol az élet gyér és elhaló szivdobbanásokkal ad magáról nagyritka jelt, a roppant vizek és roppant szárazföldi régiók határtalanságában, ahol a szertelen méretek mellett szinte jelentéktelen paránnyá törpül az ember, éppen ugy élnek és viharzanak a szenvedélyek, mint a legforróbb és legnyüzsgőbb élet pezsgésében, éppen ugy ég a harag, a gyülölet, az irigység, éppen olyan elkeseredetten dul a küzdelem s éppen ugy kinyilik a legsivárabb hósivatagban is a szerelem bíboros virága. De a szenvedélyeket talán még szertelenebbekké teszik itt a szertelen méretek s a küzdelmet még elkeseredettebbé az, hogy nemcsak egymás ellen küzdenek a szenvedélyek, hanem közben folyton résen állanak, hogy védekezzenek a természet ellenséges és letipró hatalmu erői ellen is, amelyek mindenfelé ott leselkednek az ezer veszedelmet rejtő, ólomszürke szemhatáron. Itt életre halálra megy minden harc. Az egyik leküzdött ellenség helyébe tüstént másik támad, a legyőzött veszedelmek meghasadt kárpitja mögött ujabb iszonyat olálkodik, uj veszedelmek szörnyü torka ásit elő.
Curwood minden regényének ez a táj ad tárgyat és impozáns dekorációt. Felfedezi és megismeri a Vad Észak uj emberfajtáját, amelyben ott lobog a vad vidéknek minden ősereje, s amely éppen olyan integráns része a szüz természetnek, mint maga az erdőség, vagy a hópusztaság, amelyben lakik. De megismerte ennek a földnek különös állatvilágát is és olyan mélyen behatolt az állati pszichébe, mint rajta kívül csak két író az egész világirodalomban: Kipling és Jack London.(...)
Curwood kétségkívül egyik legszinesebb meseszövője és leggazdagabb palettáju természetfestője az ujlendületü amerikai irodalomnak. Regényei uj hőskölteménynek. Az észak uj Herakleseinek természetfölötti munkái a hózivatarok vak éjszakájában a legősibb természet hatalmas dekorációi közt. Harc a létért és a szerelemért, mert a neki szilajult elemek vad csatájába bele-belezendül a szerelem halk lirája, amelynek éppen olyan gyöngéd, melegszavu költője Curwood, mint amilyen mesteri hangszereléssel zenditi csodálatos hangorkánná a természet primitiv hangjainak, szilaj üvöltésének, vad jajongásának és pokoli hahotájának infernális orheszterét."
Vissza