A falu szája

Előszó

Részlet a könyvből:

"A tudósító 1929 kora őszén érkezett a helyszínre, de csak két-három esztendő elmúltával kezdte el a megfigyelést, az anyaggyűjtést. Jó oka volt erre, mivel a mátraaljai palóc falu leendő krónikása Tokajhegyaljáról, közelebbről Tállyáról, egy rátkai tót cselédlány karján, pólyában érkezett a helyszínre. Első haditettként a földhöz vágta azt a jókora vekkert, amit meggondolatlanul a kezébe adtak. Ezzel máris kifejezésre juttatta, hogy az idő nem az ő számára fog egyre inkább gyorsulni a huszadik század előrehaladtával. Ő a megírandó tudósításhoz szükséges információk összegyűjtésére, nagyúri módon, legalább hét évtizedet szánt, vállalva azt a kockázatot, hogy esetleg a tapasztalatok végleges formába öntését egy kellemetlen esemény megzavarhatja. Hiszen, mint köztudott, egyikünk sem él örökké.
Az emberek többsége meg sem próbálja felidézni, kinyomozni, mi volt az az első élmény, amely emlékezetében véglegesen megkapaszkodott, megrögződött. Tudósítónk talán azért számít kivételnek, mert atyja, a mátraballai állomásfőnök úr, követendő példával szolgált számára. A nagyapja szakmailag kitűnő felkészültségű, rabiátus természete miatt sűrűn konfliktusba keveredő, tanult kertész volt. Emiatt hol egyik, hol másik országos hírű arisztokrata nagybirtokos asztalára varázsolta a friss zöldséget, gyümölcsöt, s karácsonyra a ropogós cseresznyét - ha éppen meglepetést akart szerezni nekik." Vissza