A falu művelődése

Előszó

A világháboru viharának kellett megtanitania bennünket két nagy igazságra. Az egyik az, hogy a magyar nemzet fenntartó ereje, ősi és drága talaja az a magyar nép, mely a világ minden tája felé frontot állott, hogy hazája szentelt földjét megvédelmezze. Ennek a népnek anyagi és szellemi emelésére pedig - s ez a második tanulság - a magyar nemzetnek és társadalomnak mindent meg kell tennie. Semmi munka és semmi áldozat sem drága, ami által e nép művelődését lent, a falvak életének keretei-között előmozditni és tovább fejleszteni képesek vagyunk. Igaz, már eddig is hűséggel és lelkesen végezték sok helyt e munkát a nemzet igazi tanitói és lelkipásztorai. Ám ebben a munkában egységes 'és öntudatos vezetésre van szükség. Nem elég, hogy helyi eredményeket érünk el, nem elég, hogy néhány lelkiismeretes munkás áldozza oda lelke és élete legdrágább kincseit; arra van szükség, hogy mindenütt, a magyar társadalom minden rétege, a magyar nép minden vezetője lássa meg ennek fontosságát s öntudatosan és hiven járjon el azokban a kötelességekben, melyeket reá, mint vezetőre, a magyar nemzet, a jelenkor szelleme és a nép maga bizott. Mert egyetlen nagy és veszedelmes eretnekség van, melyre nincs bocsánat, melynek föltétlenül el kell pusztulnia és ez az az önáltató gondolat, hogy a népnek nincs szüksége arra, hogy az anyagi és szellemi haladás folyamába bevitessék, vagy ha szüksége van is rá, ezt „nem lehet" megtenni. Vissza