A falu jegyzője I-II. (rossz állapotú)

Előszó

Részlet:
A ki tiszai alföldünknek egy részét bejárta, vagy annak bármely táján csak pár napig tartózkodott, bátran mondhatja, hogy az egészet ismeri. Mint bizonyos családok arczain, úgy itt az egyes vidékeknél csak közelebbi ismeretség után vehetni észre egyes különbségeket, s az utas, kit homokos síkjainkon kocsijában álom nyomott el, ha pár óra mulva fölébred, csak izzadó lovain s azon: hogy a nap alább szállt, veszi észre haladását. A vidék általános jelleme, sőt egyes részletei ép oly kevéssé emlékeztetik őt erre, mint azt, ki a tenger közepén duzzadó vitorlákkal előre halad. A messze elnyuló legelők, melyeknek változatlanságát csak itt-ott váltja fel egy vedertelen gemes kút, vagy félig kiszáradt láp körül sétáló gólya, s a rosszul mívelt szántóföldek, melyeknek tengeriét s a buzáját Isten után csak az őrzi meg: hogy a lopás is némi fáradtságba kerül; itt-ott egy magános tanya, hol bozontos kuvaszok, ugatva a birtok szentségét hirdetik, s a mult évről fölmaradt széna s a szalmaboglyák arra intenek, hogy a birtokosnak vagy fölötte sok takarmánya vagy igen kevés marhája van; - ezt látta, midőn szemeit behunyta, ezt, midőn azokat ismét fölnyitá. Magok a tornyok, melyek midőn utószor körültekintett, hegyes oszlopokként álltak a róhna távol határain, úgy látszik, mintha vele utaztak volna, legalább köztök s azok közt, melyeket most lát, ép olyan kevés különbséget veheti észre, mint a falu melyhez akkor közelített s azon helység között (habár város volna is), mely felé lovai most ügetnek. S ha kocsisától megtudja, hogy déltől esteli hat óráig aludva, egy egész mérföldet s egy darabot haladt, elálmélkodik a csoda fölött. Ismert dolog, hogy kedélyünkre semmi sem hat inkább, mint azoknak jelleme, kikkel társalkodunk s így természetes, hogy a Tisza is eltáblabirósodott jurátusként felejtve vagy megbánva ifjuságának Mármarosban elkövetett kicsapongásait, végre azon tájnak jellemében, - melyen tekervényes utakon tovább halad - részesül s kivévén azon eseteket, hol mértéktelen sarkantyúzások miatt türelmét veszit vagy valamely biztosság által tulajdon ágyából igaztalanul kiszoríttatott, még kiöntéseiben is megtartja azon mértéket s méltóságos lassuságot, melyet az iránta kiküldött választmány tanácskozásain s a folyó magyar juris pereken kívül - semmi, mi széles a világon foly, megtartani nem tud; úgy hogy ezen áradásokat is, melyeknek időszakát ismerjük s melyeknek kiterjedése földabroszainkon följegyeztetett, - ép oly kevéssé nevezhetjük kicsapongásoknak mint azt, ha hivatalviselt tekintélyes férfiak: installatiók, tisztujítások vagy lakodalmaknál minden becsülettel eláznak." Vissza