A falu jegyzője I-II.

Előszó

A Falu Jegyzője, Eötvös József fiatal, harcos korszakának ez a tiszta, bátor alkotása, az írói becsületesség, a néppel együttérzés egyik legszebb példája a magyar irodalomban. Ehhez a műhöz ma, az épülő szocializmus Magyarországán, azzal a szeretettel és megértéssel fordulhatunk, melyet a harcunkkal rokon harc ereje és elszántsága érdemel meg. De közel állhat szívünkhöz ez a regény azért is, mivel a forradalmi átalakulás korszakát élő társadalmak nagy reményeivel, bizakodásaival gazdag. Reményekkel, bizakodásokkal, melyekre vereségek, csalódások cáfoltak rá Világos után, - melyek azonban maradéktalan, sőt tetézett egészükben: ma teljesednek be, s sülnek a mi életünkben bizakodásokat, reményeket, aminők befogadására a falu jegyzőjének, Tengelyi Jónásnak szíve még eléggé felkészült nem lehetett.
1845 e regény megjelenésének esztendeje, s ugyanígy a korábbi évek, amelyek a Falu Jegyzőjét megérlelték, művé formálták: 1848 forradalmát is érlelik. Ezzel a forradalommal terhes a Falu Jegyzője, - habár írója nem volt forradalmár, s azzá válni nem is tudott. De igazi művész volt, - vagyis a nép ügyéért felelősséget érző alkotó, aki felismerte, és a valósághoz híven ábrázolta azt a helyzetet, melyből a népet csak forradalom vezethette ki.
Eötvös regénye szövevényes kérdéseket vet föl, - s egy írói pálya ellentmondásait is föltárja. A haladó, a harcos Eötvös képét csak akkor ismerhetjük meg a maga igazságában, ha ezeket az ellentmondásokat nyíltan megfogalmazzuk, és a regény fölvetette kérdésekre a marxista-leninista irodalomtudomány feleleteit adjuk meg. Vissza