A falakon kívül és belül

Előszó

A pszichiátria története folyamán az extramurális ellátás szerepe egyre nőtt, mindinkább vékonyodtak a fekvőbeteg-intézmények falai. Az ideggondozó hálózaton kivül manapság már a kórházi osztályok is több olyan feladatot vállalnak, melyek ambuláns ellátáshoz kapcsolódnak. Megyénkben erre azért is nagyobb a szükség, mert a pszichiátriai ágyak száma itt a legalacsonyabb az országban. Az extra- és intramurális munka között tehát mind több a kapcsolódási pont. Az extramurális teendők jó részét kitevő neurózisellátás nagy pszichoterápiás igénnyel is jár. Klinikánkon, a DOTE Ideg- és Elmeklinikáján a két éve alakult neurózis szakgondozás szolgál ennek keretéül. A problémákról 1988. márciusában Dr. Demeter József számolt be a területi pszichiátriai értekezleten. Tény, hogy a 15 % körüli neurózis-morbiditás egyre nagyobb nyomást gyakorol a ma még eléggé szervezetlen pszichoterápiás lehetőségekre. A pszichoterápia mai honi helyzetéről egy humoros egyetemi kiadvány mottója idézhető, mely az értelmiség helyzetét igy jellemezte: az értelmiség előtt a szemafor zöldet mutat, de a sineket felszedték. A pszichoterápiára ugyanez áll, talán annyi a különbség, hogy a sineket még alig rakták le, nincs intézményes kerete. Klinikánk neurózis-szakgondozását négy pszichiáter és négy pszichológus végzi. Pszichoterápiás tevékenységünk mellett szociálpszichiátriai vonatkozású munkát is végeznek, s e munka összefogásának igénye hivta életre a szociálpszichiátriai munkacsoportot. Ezúttal tapasztalatainkról, vizsgálatainkról számolunk be. Vissza