Előszó
A háboru második időszakában irtam ezt a regényt. Akkor, mikor már minden lélek fülledt s fulladt volt s eltikkadva várta végét a rettenetes világégésnek.
Az én életem ez időkben fáradt,...
Tovább
Előszó
A háboru második időszakában irtam ezt a regényt. Akkor, mikor már minden lélek fülledt s fulladt volt s eltikkadva várta végét a rettenetes világégésnek.
Az én életem ez időkben fáradt, megrendült, viharban vergődő volt...
Ebben a regényben kiirtam mindent, ami épen felsürüsödött az élet súlya alatt, az embersors háborus bilincsei között.
A könyv 1917 karácsonyára jelent meg egymásután két kiadásban is. Nagyon rövid idő alatt elfogyott s mégis többet nem hoztam ki, mert a gyorsan változó időkben ugy éreztem, elvesztette sorsszerüségét.
Most ujra kiadom: ma megint látom rendeltetését: dokumentum lett, volt életünk objektiv tükre: történelmi regény.
Oh, hol van az a világ, amelyben e könyv még harcos tett volt. Hol van az a magyar világ, amelynek bajait, bűneit, nyomorát s jövőjét oly égő indulattal rázta. Hol van az a drága szép világ, amelynek levegőjét már annyira elviselhetetlennek éreztük volt...
Mindaz már idillé szelidült, mint a hősök felett kiviritott sir... Ma már csak szeretettel, mélázással, csak fájdalmas siratással emlékezhetünk rá. Arra a világra, melyben mellünket verve, tettünk vallást hibáinkról, bűneinkről, súlyos vétkeinkről s mikor a jövő utját a magunk erejéből hittük kikövetelhetni.
Vissza