A dzsungel vére (dedikált példány)

Előszó

Jótanácsok éjfélkor - előszó gyanánt

"Csak én vagyok, a költő. Az ördög se tud ilyen korán elaludni, gondoltam, beugrom egy kis traccs-partira. Valóban csomagol?! Maga megőrült!% Ne vegye sértésnek, de maga bolond, egyszerűen bolond... Nézze, én jót akarok magának, verje ki a fejéből ezt az ostoba ötletet! Hoztam egy üveg lua-moit, nem tudom kóstolta-e, egészen tűrhető kis ital. Szépen elszopogatjuk, maga reggel beteget jelent, azzal el van rendezve az ügy. objektív akadály...
Mondja már, hogy foglaljak helyet, mert úgyis leülök. Semmi kedvem lefeküdni. Ezek odalenn tizenegykor becsukják a bárt, pontosan akkor, amikor az ember elkezdené jól érezni magát. remek társaság verődött össze, sajnálhatja, hogy nem volt ott. Rettentő jókat mulattunk. Azt a hosszú lengyelt alaposan beugrasztottam. Valami újságíró, sohse hallottam a nevét, de igazán remek pofa. Derekasan iszogattunk. Mi mást csinálhat itt az ember? Összejön a hasonszőrűekkel, és iszogat. Tud jobbat Hanoiban? Harmadik hete vagyok itt, megőrülök az unalomtól. Este kilenckor olyan üres az utca, mint odahaza éjjel háromkor. Még szemrehányást se tehetek senkinek - ez a legbosszantóbb. Én állat, elcseréltem egy párizsi kiküldetést ezért az útért. Gyerekkorom óta izgatott a Távol-Kelet; pálmák, virágfüzéres nők, gitár, teaház, egyebek. Már ahogy az ember elképzeli. gondoltam, itt az alkalom. Hát most itt vagyok. Sokat érek a napidíjammal!..." Vissza

Fülszöveg

Mind ez ideig egyetlen európainak adatott meg, hogy a harcoló Vietnam egyik falujában hosszú időn át tanulmányozhassa a falu lakóinak életét. Zalka Miklós vietnami tartózkodása a viszonylagos fegyvernyugvás idejére esett és ez alkalat adott számára, hogy alaposabban megismerje a nép életét, szokásait, lakóinak egyéniségét, jellemét és így igaz és hűséges képet fessen arról a nagyszerű népről, amelyet eddig jobbára csak a hadijelentések megdöbbentő és elképesztő híradásaiból ismertünk.
"A dzsungel vére" nem egyszerű beszámoló, hiszen a világ egyik politikai gyújtópontjában a legkisebb jelenség is rendkívülivé válik. De azért sem egyszerű beszámoló, mert a dokumentális elemek és a szépírói igénnyel felvázolt emberarcok mellett szociográfiai felmérést is rejteget a könyv, amely ezen keresztül próbálja megfejteni a nagy titkot: hogyan tud egy kis nép a hallatlan túlerővel szembeszállni, mi az az erő, amely győzelemre viszi őket mindenáron és minden körülmények között? Zalka abban látja a titok nyitját, hogy a reménytelen nyomorból Délkelet-Ázsiában a szocializmus eszméje jelenti a nép felemelkedésének egyetlen útját: amelyik nép erre az útra lépett, azt többé semmi sem tántoríthatja el tőle.
Zalka Miklós írói módszere a végtelenségig tárgyilagos és egyszerű: a valóság vizsgálatából indul ki és a puszta tényeket írja le: vagyis csak azt, amiről saját szemével meggyőződhetett. Ép ezért döbbenetes erejű és megható ez az írás - méltán számíthat a közönség érdeklődésére.
A vietnami nép helytállására felesleges lenne jelzőket keresni - a könyv pedig hűséges képet fest erről a népről. Vissza