A dzsungel vére

Előszó

Jótanácsok éjfélkor - előszó gyanánt

"Csak én vagyok, a költő. Az ördög se tud ilyen korán elaludni, gondoltam, beugrom egy kis traccs-partira. Valóban csomagol?! Maga megőrült!% Ne vegye sértésnek, de maga bolond, egyszerűen bolond... Nézze, én jót akarok magának, verje ki a fejéből ezt az ostoba ötletet! Hoztam egy üveg lua-moit, nem tudom kóstolta-e, egészen tűrhető kis ital. Szépen elszopogatjuk, maga reggel beteget jelent, azzal el van rendezve az ügy. objektív akadály...
Mondja már, hogy foglaljak helyet, mert úgyis leülök. Semmi kedvem lefeküdni. Ezek odalenn tizenegykor becsukják a bárt, pontosan akkor, amikor az ember elkezdené jól érezni magát. remek társaság verődött össze, sajnálhatja, hogy nem volt ott. Rettentő jókat mulattunk. Azt a hosszú lengyelt alaposan beugrasztottam. Valami újságíró, sohse hallottam a nevét, de igazán remek pofa. Derekasan iszogattunk. Mi mást csinálhat itt az ember? Összejön a hasonszőrűekkel, és iszogat. Tud jobbat Hanoiban? Harmadik hete vagyok itt, megőrülök az unalomtól. Este kilenckor olyan üres az utca, mint odahaza éjjel háromkor. Még szemrehányást se tehetek senkinek - ez a legbosszantóbb. Én állat, elcseréltem egy párizsi kiküldetést ezért az útért. Gyerekkorom óta izgatott a Távol-Kelet; pálmák, virágfüzéres nők, gitár, teaház, egyebek. Már ahogy az ember elképzeli. gondoltam, itt az alkalom. Hát most itt vagyok. Sokat érek a napidíjammal!..." Vissza