A Dunától a Donig

Előszó

A KURSZKI BESZÁLLÁSOLÁS

Makarovka falu nevét egyideig nem fogom elfelejteni. Ott van valahol Ljgov és Kurszk között. Lakosainak a számát nem tudom. Ha Baedecker lennék, bizonyára felsorolnám, hogy javarészt földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Itt-ott ugyanis láttam művelt földet s elvétve állatot is. Dombról fordultunk neki ennek a falunak. Vizsla szemmel olvastuk a táblát. Makarovka. Azt hittük, ez is egy a sok falunévtábla közül, amely ezen a másfélezer kilométeres úton kéretlenül elénk tolakodott. Makarovka azonban vendégmarasztaló. Házaival félénken vagy gőgösen félrehúzódik az útból. Sohase lehet tudni, hogy a félrevonulás mit takar el e két ellentétes érzés közül. Makarovka lakói úgy látták jónak, hogy ne legyenek útban. Dombjuk déli lejtőjére építkeztek. Szépen egymás mellé. Még arra is gondoltak, hogy ne zavarják egymást. Fát nem ültettek a házuk elé. így minden szomszéd szabadon nézegethet ki az öklömnyi ablakon a tájra, amely nem mindennapi bájjal terül el a szemük előtt.
Oroszországban ezeket a kis, eldugott szépségeket lehet megszeretni. Maga a nagy-egész-sivár, végtelen és fárasztó. Órákon át robog az ember ugarok, legelők, erdők között. Hosszú laposok, semmi kis lejtők, aztán egyszercsak felbukkan egy emberi lakhely, fákkal, patakkal, vadonul és mégis emberhez szelídítetten. Valahogy úgy hat, mint oázis a sivatagban. Nem sokat változtattak ősszépségén. Nem nyúltak hozzá, se a vízmosáshoz, se a folyóhoz. Nem bajlódtak töltéssel, nem akarták megfékezni a természet erőit... Vissza