A Dunajec-áttörés és környéke

Előszó

A Dunajec áttörése egész Európa egyik legszebb kanyonvölgye. Nem véletlen, hogy 1932-ben természeti értékeire való tekintettel itt alakult meg Európa első nemzeti parkja.
A Kárpát-medencéhez „hűtlen" Dunajec folyó, amely egykor Magyarország és Lengyelország között jelölte ki a történelmi határt, ma szlovák-lengyel határfolyó. A vidék lakói a lengyel tájszólásban beszélő gorálok, akiket azonban jelentős hatások értek a szlovák, a német és a magyar kultúra részéről. Számunkra a Dunajec völgye az ezeréves lengyel-magyar barátság kapuja.
A lengyel-magyar kapcsolatok egyik legjelentősebb alakja az 1046-ban, Lengyelországban született Szent László királyunk, akinek édesanyja Richeza lengyel hercegnő volt. Szent László a magyarországi lengyelség védőszentje.
A Dunajec áttörést egykor magyar útnak is nevezték. IV. Béla leánya, a szépségéről híres Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292) kapta hozományként Podolin környékét Podolinnal és Lublóval együtt, míg férje, Szemérmes Boleszló értékelve feleségének az ország újjáépítésében való érdemeit a szandeci régiót - Ószandecet (Stary Sacz) és a hozzátartozó 27 falut - adományozta Kingának. így Kinga életében a Dunajec és a Pieninek környéke a magyar királylány személyes tulajdonát képezte. E kiadványt abban a reményben teszem közzé, hogy szélesebb körben is segíti megismerni a II. János Pál lengyel pápa által 1999. június 16-án szentté avatott Kinga példamutató életét. Az egyházi ének Kingát így méltatja:

„Szűz tiszta Kinga, Árpád-háznak éke
- lengyelek szentje, két nép dicsősége.
- Hadd éljünk tisztán, példádat követve,
csábítást megvetve."

Kinga meghatározó személyiségére csaknem 800 év távlatából is szeretettel emlékezik a környék gorál lakossága. A személyéhez kötődő számos meseszerű legendának, amely őt a Dunajec folyóval, a Pieninek hegységgel és ezek tágabb környezetével összekapcsolja, minden esetben valós történelmi magja van. E legendákból és a fennmaradt történelmi forrásokból olyan kivételes személyiség képe rajzolódik ki, akinek életére jellemző a mottó: „Minden Isten és mások." Vagyonával és hatalmával sohasem a saját boldogságát szolgálta, hanem teljes mértékben a tatárok által sújtott országának és népének megsegítését. Önzetlenül és imádságos lélekkel segítette a lengyel egyházat, s jó példával járt elől a szegények és elesettek segítésében, a betegek, leprások ápolásában. Többször kitűnt halált megvető személyes bátorságával, rendíthetetlen hitével is. Kifogástalan viselkedésével hamar kivívta környezetének megbecsülését, s már életében „a nép anyja"-ként („Matka narodu") emlegették. 1279-ben, férje halálát követően az a megtiszteltetés érte, hogy a magyar származás ellenére felkérték Lengyelország kormányzására. Kinga kivételes emberi nagyságát mutatja, hogy nem fogadta el e rendkívüli megtiszteltetést, hanem szegénységet fogadva, klarissza apácaként és Krisztus jegyeseként élete végéig a szolgálatot választotta. Kingát XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé avatta. Vissza