A dunai és tiszai vízlépcsők létesítésének hidrológiai kérdései

Előszó

A Tisza és Duna folyón létesítendő vízlépcsők hazánk természetátalakítási tervének legfontosabb részei.
A Tiszántúl természetátalakítási tervének gerincét a Tisza folyó csatornázása alkotja. A folyóba épített három vízlépcső segítségével mintegy 350,000 hektár területet teszünk öntözhetővé. Ehhez a hatalmas öntözési programmhoz erdősítési, fásítási, talajjavítási munkálatok kapcsolódnak össze. Ezenkívül a belvízrendezés és ármentesítés fejlesztése is szerves része a tervnek, amelynek segítségével még biztonságosabbá és eredményesebbé tesszük a mély területek mezőgazdasági termelését.
Az energiatermelés érdekében erőtelepek, a víziközlekedés érdekében hajózsilipek épülnek a vízlépcsőkben. A Tisza folyó a hozzá csatlakozó és kereken 100 km hosszú - a Tiszántúlt átszelő - hajózható öntöző főcsatornával és a befogadó Kőrös vízrendszerrel együtt nagy teljesítőképességű hajózóutat biztosít, amelyen az év minden szakában 1000 tonnás uszályok közlekedhetnek. A vízerőtelepek az országnak energiahordozókban legszegényebb vidékén adnak áramot a települések és a mezőgazdaság számára.
A dunai vízlépcsők elsősorban az energiatermelés érdekében létesülnek, de itt sem hanyagolhatók el a hajózás és az öntözés szempontjai.
Mind a dunai, mind a tiszai vízlépcsők létesítésével és a hozzájuk vízgazdaságilag kapcsolódó területek, illetőleg országrészek rendezésével egyidejűleg meg kell oldani az ipari- és ivóvízellátás, továbbá a halászat problémáit is. Az épülő vízerőművek, de különösképen a dunai erőtelepek az ország számára jelentős szénmegtakarítást eredményeznek majd.
A szóbanforgó nagy vízi műtárgyak létesítéséhez - amelyekhez hasonló méretű művek Magyarországon eddig még nem épültek - rendkívül sok és igen bonyolult tudományos kérdést kell tervszerűen megoldani. Ezek közül a problémák közül - a dolog természetének megfelelően - kiemelkednek a hidrológiai és hidrogeológiai feladatok.
A magyar tudományos világnak különös örömére szolgált, hogy e feladatok megoldásának kezdeti nehézségeinél nálunk tartózkodott L. A. Eliava szovjet szakértő mérnök, a tbiliszi vízerőmű tervező irodájának vezetője, aki behatóan tanulmányozta a Tisza-csatornázással és a dunai vízlépcsőkkel kapcsolatos hidrológiai és hidrogeológiai kérdéseket. Különösen a duzzasztás és a talajvízállás kölcsönhatását vizsgálta. Vissza