Előszó
Hofer Tamás
Andrásfalvy Bertalan köszöntése
ANDRÁSFALVY Bertalan hatvanéves. A kerek évfordulón, itthon, külföldön bizonyára sokan, sokféle minőségben köszöntik: mint képviselőt és mint minisztert, mint barátot, tanárt, a népi mozgalom odaadó munkatársát, kollégát. A magyar néprajz kutatói Benne szaktudományuk sokoldalú, sok témában járatos művelőjét látják, aki fontos, új vonásokat rajzolt a népi műveltség képébe.
Ez az írás a néprajzkutató ANDRASFALVY Bertalant köszönti. A szakmai ünneplő írások hagyománya szerint voltaképp indoklást kíván adni a köszöntéshez: kit is ünneplünk, írásaiban mit is becsülünk, minek a folytatásához kívánunk Neki erőt, kitartást, egészséget, sikert.
Nehezen áll rá a tollam, hogy ANDRÁSFALVY Bertalant írjak és ne Bercit, és hogy ne közös emlékek, kutatói élmények, találkozások idézésébe fogjak. De az ünnepeltnek is tartozunk azzal, hogy amennyire kortársi látószögből lehetséges, a tudománytörténet mértékével próbáljuk eddigi munkásságát méltatni. De mi is pontosabban a tudománytörténeti mérték? A nézetek különbözőek. Én itt kiindulásul Clifford GEERTZnek, a kortárs antropológia egyik kulcsemberének gondolatmenetét szeretném idézni. Nem az antropológusok általános véleményét fejezi ki: GEERTZ a többségtől (vagy sokaktól) eltérően — a szélesebben felfogott antropológián belül — az etnográfiában, vagyis más kultúráknak a terepmunka során történő megragadásában, ábrázolásában látja a szaktudománya haladásának a fővonalát Erről a fővonalról, mely talán nincs távol az európai néprajz törekvéseitől, írja:
„Tapasztalati tény, hogy tudásunk a kultúráról kultúrákról egy kultúráról egy-egy erőbedobás (spurt) eredményeképpen nő. Nem az ismeretek halmozódásának emelkedő görbéjét követi, hanem egyre merészebb ,bevetések' (sortie) egymáshoz nem kötött, mégis összefüggő sorozatából áll." A tanulmányok nem ott folytatják, ahol a másik abbahagyta, hanem mindég a puszta kezdettől indulnak, az alapvető megértések nehézkes keresgélésétől, és olyan messze jutnak, ameddig szellemi lendületükből futja. Az újabb tanulmányok, eredmények, nem a régebbiek „vállára állnak", hanem mintegy mellettük futnak, kölcsönösen kihívást jelentve egymásnak, s az érdem azé, aki mélyebben tudott belevágni a megismerni kívánt valóságba.
Az ismeretek gyarapodását követő „lineáris" tudománytörténet helyett, tehát GEERTZ a szakma alakulását egyéni vállalkozások — sikerek, félsikerek, kudarcok —* sorozatának látja. A néprajz történetében — hasonlóan többek között az irodalom vagy művészet történetéhez — előtérbe kerül az egyes alkotók, kutatók egyénisége, megértésre való készsége, érzékenysége, merészsége, s a kultúrák közti közvetítés egzisztenciális kockázata. A GEERTZ-idézetből én most azt szeretném kiemelni, milyen erőszakos, küzdő, sőt kifejezetten katonai hasonlatokat használ a néprajzi megértés előrelépéseire. Egyik kifejezése (spurt) jelenthet végső erőbedobással folyó hajrázást egy sportmérkőzésen, de kitörést, kilövelést is, pl. egy eltört nagynyomású csőből. A másik szó (sortie) „kitörés, kirohanás (ostromlott várból stb ) elindulás harci feladatra, támadó repülés, repülőgép bevetése" az Országh-szótár szerint. Ha saját korunk harci repülő-mitológiáját régebbire, talán otthonosabbra próbáljuk cserélni, portyázásra gondolhatunk, olyan „vitézi próbára" való kiszállásra, amiért Balassi Bálint bajtársai egykor „Csak jó kedvükből is" „Távul a sík mezőt széjjel nyargalják s nézik."
A kockázatvállaló bevetés, kilovaglás, portya hasonlata talán „tudományos vállalkozásain" túl is alkalmas lehet ANDRÁSFALVY Bertalan egyéniségének jellemzésére. Eszembe jut például legendás „átsétálása" a Keleti-Kárpátokon, valamikor az 1950-es, 1960-as évek fordulója körül. Az egyetem Művészettörténeti Tanszékének erdélyi, romániai tanulmányújához csatlakozott. Hírt hallott arról, hogy a moldvai Lészpeden egy lelkes fiatal tanító csodálatos dallamokat, szövegeket, balladákat gyűjt. Elvált a csoporttól, ha jól emlékszem, részben gyalogosan átjutott a Gyimesi-szoroson. Megtalálta KALLÓS Zoltánt. A találkozásból életreszóló barátság lett, s KALLÓS körül a tudományos és baráti
1 GEERTZ, Clifford 1973.25., 27.
Vissza