A Duna-kanyar festői

Előszó

Nemcsak a magyar irodalom nagyjait ihlette meg a hazai táj szépsége, hanem nemzeti festészetünk alkotóit is. Hazánk természeti gazdagsága szinte teljes egészében tükröződik művészetünkben. Költőinkkel együtt ünneplik ők is a festészet nyelvén a Nagy Magyar Alföldet, a kanyargó folyók menti tájakat, a Magyar Tengernek az égbolt végtelensége alatt csillámló víztükrét, erdőborította hegyeinket és múltunk levegőjét árasztó várromokat.
Hazánk festői szépségű vidékei között egyike a legromantikusabbaknak a Duna-kanyar felejthetetlen panorámája. Az esztergomi Várhegy tetejére épült messzelátszó, pompás architektúrájú bazilika, a szélesen kanyargó Duna ezüst szalagja a sűrű erdőkkel borított hegyoldalak között Visegrád fellegvárával, őrt álló Salamontornyával, Szentendre domboldalra kapaszkodó görbe utcáival a soktornyú kis város megannyi szépsége teszi emlékezetessé e tájat. Történelmünk tanúja e vidék. Krónikásaink, költőink zengték az itt letűnt századok visszhangját. Kálti Márk Képes Krnónikájának lapjain, Thuróczi János Magyar Krónikájában megelevenedik e történelmi színtér, múltunk fontos fejezetei játszódtak itt le. Mátyás híres renaissance palotájáról s a táj szépségéről még a hűvös diplomciai jelentésekben is áradozó hangon szólnak "Visegrádon, a földi paradicsomban" - érzik magukat, mint Castelli püspöke Petrus Vulturarius keltezte a pápához intézett levelét 1483-ban. - Visegrád történelmi szerepe, természeti szépsége a középkori krónikáktól kezdve újabbkori költészetünkben is végigvonul. Fellegvárának omladozó falait Kisfaludy ódája lengi körül Arany János Zách Klára megrendítő balladájában s Toldiban énekli meg Visegrádot. Az Alföld szerelmesét, Petőfit is megállítja e táj, hajóútját megszakítva a Fellegvárban Mátyás korán mereng. Áprily Lajos rajongással szól a "sűrű múltú hegyek"-ről Visegrádi vadászat c. versciklusában. Vissza