A Dugonics Társaság centenáriumi évkönyve 1992

Előszó

A Dugonics társaság szellemiségével a piaristák szegedi gimnáziumában kezdtem ismerkedni, diákkoromban kiadványaikat lapozgatva. Úgy gondolom azok közé tartozom, akikben már az első találkozás valamiféle elkötelezettséget is jelentett, s jelent ma is a Társaság és Szeged, szülővárosom iránt. Nemcsak természettudományos képzettségemet, hanem városszeretetemet is innen eredeztettem, hiszen a Dugonics András Gimnáziumban nemcsak tantárgyaink jó elsajátítására, hanem a szülőföld megbecsülésére, szeretetére is neveltek bennünket tanáraink.
Amikor a nagymultú, 1892. november 20-án létrehívott társaságot 1952. március 19-én érkezett határozattal megszüntették, Szeged ezzel is szegényebbé vált, a hatalom pedig elesett sok lelkes ember segítőkészségétől az új feladatok megoldásában. De a Dugonics Társaság régi szellemét hordozók köréből összeszerveződött egy lelkes gárda, amely 1991. január 19-én, a TIT-klubban úgy döntött, hogy ezt a nemes szervezetet újraalakítja, s kísérletet tesz közel negyven esztendő után feltámasztására. Kitartó és lelkes munkájukért e helyen is köszönetet kell mondanunk. A Dugonics társaság múltjáról, történetéről az ötven évet felölelő könyv, valamint az azóta megjelent kisebb-nagyobb írások adnak felvilágosítást, majd következtek a hallgatás évei. Most ebben a centenáriumi évkönyvben visszatekintést adunk a jeles múltra, az újjászerveződés körülményeire, és közöljük az 1991. szeptember 2. óra elhangzott székfoglalók anyagát, valamint a felolvasó üléseken elhangzott előadásokat. Vissza