A Dudás legendája (dedikált példány)

Fülszöveg

Azt álmodtam, hogy a tábortüzet a nagy mesélők ülik körbe. Sir Walter Scott, Dumas, Victor Hugo, Jókai Móra és Rejtő Jenő. Én is odakucorogtam a meleghez. Időnként közbekottyantok, ilyenkor Ők kijavítanak. (Kéri György)
Kéri György dudát, kiltet prédikál és whiskyt iszik. Könnyű neki, hisz Magyarország első és idáig egyetlen skótdudása. Ugyanakkor nehéz is, mert - mint panaszolja - a lexikonok gyakran éveket tévednek, egymásnak ellentmondanak. A kalandokkal, szerelemmel, csatákkal és csodákkal teli történet alapja valóság. Azért történelmet ne ebből a könyvből tanuljunk, mert veszélyes mű ez! Veszélyes, hiszen a pontos történelmi tények, valós szereplők, igaz anekdoták, sokszor időben, térben csúsznak. Ez mind igaz, csak nem akkor, nem ott és nem úgy... A majd ezer éven, és egész Európán keresztül vonuló mese vezérfonala, hogy a családok, klánok tulajdonságai nem változnak, a személyek szinte azonosak, tértől és időtől függetlenül, miközben Bonnie Prince Charlie, a legendás skót szabadsághős, Napóleon, Jackie Stewart, Sean Connery, avagy Rod Stewart is felvonul a történelmi panoptikumban.
Főszerepben újfent a skót-magyar kapcsolat és a misztikus hangszer, a duda. Talán feleletet kapunk másra is, minthogy miért nem fér meg két dudás egy csárdában, mi van a skót szoknyája alatt, melyik a jó whisky.
... és, hogy milyen érzés dudálni, arról így nyilatkozik az egyik szereplő, kit egyébként a szerző személyes ismerőséről mintázott: "Dudálni olyan, mint az Úrral beszélgetni. A duda egy adó az Isten felé. Mikor játszom, úgy érzem egy kürtőben állok, s fölülem a Szentlélek tekint le rám." (Gyimesi László)
A Dudás legendája az egyetemes európai szabadság regénye, mely egy füzér másodikként megjelent része, ahol a szerző, a skótdudás szemszögéből, új perspektívából láttatja velünk a történelmet. Ez a munka és a Híd című kalandregény, külön-külön is olvasható, habár együtt ad igazi műélvezetet, némi dudaszóval és whiskyvel a háttérben. (Balázs Tibor)
Kéri György második regényében teleszívja magát, hogy aztán nagyon fújhasson hangszerébe. Nem levegőt szippant be, hanem egy kis nép színes történelmét, és azt szólaltatja meg. nagyon sokat tud a skótokról, nagyon szeret tréfálkozni velük. Nem csoda, hogy azok, akiket dudaszavával fellelkesít, azt hiszik, hogy még Napóleont is ők győzték le.
Az Ő Dudása sohasem hal meg a csatákban, csak éppen lehunyja a szemét. Bár, ahogy látom, mégis kinyitná, hogy az olvasóra kacsinthasson. (Sándor Iván) Vissza