A doni áttörés...

Fülszöveg

A kötetben a kaposvári 10. könnyű tüzérezred két, ma is élő tisztje tesz vallomást a doni harcokról, illetőleg az 1943. januári orosz áttörésről, a visszavonulás borzalmairól.
A Kaposváron élő Kiss Ottokár így emlékszik: "... január 14. Hajnali 6. óra. Vad dübörgés kezdődött, ez már közeli volt. Tüzérségi pergőtűz... Itt a Don derékszögben kanyarodott, így lényegében hátunk mögött folytatódott az arcvonal... Kegyetlen harc indult meg. Az orosz nagyon sok harckocsival támadott itt is, ahogy várható is volt. A gyenge páncélelhárítás következtében délutánra jócskán áttörték az első vonalat... Az oroszok délutánra jócskán áttörték az első vonalat... Az oroszok már másnap 3-400 m-re közelítettek meg bennünket. Ahogy és ahova tudtunk lőttünk, amíg a lőszer tartott... az üteg helytállt!"
Ezredtársa, a ma székesfehérvári dr. Eisenbarth Tamás így vall: "...láttam, hogy az akna telibetalálta azt a löveget, amit nem egy perce elhagytam. Láttam, mint a becsapódásra a löveg erős tűzben-fényben a levegőbe emelkedik, majd visszahull. Visszaszaladtam a löveghez, hogy ha lehet, valakin még segítsek! Eltört kerékkel az ágyú féloldalára dőlt. A lövegpajzson agyvelődarabok! Körülötte halottak. Közöttük volt a kaposvári Lengyel József százados is!"
"Igazi hősöket talán nem láttunk, de becsülettel helytállókat sokat...!"
(Dr. Eisenarth-Kiss) Vissza