A dolgozó nő a világban

Előszó

Ennek az évnek a tavaszán a világ dolgozói Prágára figyeltek. A Szakszervezeti Világszövetség rendezésében ekkor ült össze a csodálatos arany Prágában a dolgozó nők helyzetével foglalkozó 3. Szakszervezeti Világkonferencia; Napjainkban a világ dolgozóinak több mint egyharmada - 500 millió - nő. Ez a szám egyértelműen azt mutatja, hogy sem „elmenni" nem lehet a nők problémája mellett, sem nélkülük nem oldhatók meg a munkásosztály nemzeti és általános nemzetközi gondjai. Világos, hogy a szolidaritási mozgalom, a béke, a társadalmi termelés fejlesztése s egyben a jövő nemzedék, az új munkásosztály, a dolgozó rétegek felnevelése, nélkülük lehetetlen.
A haladó szakszervezeti mozgalmak mindenkor nagy figyelmet fordítottak a nők aktív bevonására a társadalmi, a politikai és a gazdasági harcokba. Világméreteket azonban a második világháború után öltött ez a mozgalom, és a gyarmati sorból felszabaduló népek nőinek helyzetét vizsgálva, egy sor új probléma is felvetődött ezekben az országokban.
Az SZVSZ időben felismerte, hogy a dolgozó nők ügyével törődni, alapvető szakszervezeti feladat. Nemzeti szervezeteit mindig is erre buzdította, s 1956-ban Budapesten megtartotta az első olyan világkonferenciát, amelyen kifejezetten a dolgozó nők helyzetét vitatták meg és ezen belül utat szabtak az általános szakszervezeti tennivalóknak. Ezt a találkozót 1964-ben követte a második világkonferencia, ahol több határozat is született. Elfogadták a küldöttek például a Dolgozó nők követelési alapokmányát, amely az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért folytatott küzdelem mellett felveti az elhelyezkedés lehetőségeit, a megkülönböztetés elleni harc módszereit, a szakmai képzés fontosságát is. Ezen túl számos, igen fontos határozatot hozott akkor a világkonferencia, s 1972-ben, nyolc esztendő elteltével mérleget kellett vonni a végzett munkáról. Vissza