A diktátor

Előszó

Részlet a könyvből:

A nyári alkonyatban két ifjú sétált a Tiberis partján, nem messze a kanyarodétól, ahol a folyó hullámai a Mons Aventinus lábát mossák. Békés, magányos ösvényt választottak. Csak messziről látták a folyó partján szétszórtan álló szegényes kis házakat és közöttük a római nemesek magastetejű, hatalmas tornyokkal ékes, megerősített komor palotáit. A folyó egyik partján, a halászkunyhók mögött emelkedett a Janiculus. A domboldalt borító sűrű, sötét lombok közül várkastélyok szürke falai és temérdek templom tornya és oszlopcsarnoka emelkedett ki. A túlsó oldalon, a sűrű bozóttal borított magányos Aventinus hirtelen és meredeken emelkedett a magasba. Tetejéről, a fák között meghúzódó kolostorok templomaiból harangszó csendült és elvegyülve a hullámok csobogásával, elárasztotta szelíd muzsikájával a békés, nyugodt tájékot. A két ifjú közül az idősebbik már túlhaladhatott huszadik életévén. Magas és parancsoló alakjából szinte előkelőség áradt, egyszerű ruhája ellenére is. Sötétszürke, hosszú, bő köpenyt és tunikát viselt. Ilyen ruha különböztette meg a kolostorokban tanuló diákokat, akik nagy szorgalommal szentelték életüket a tanulmányoknak. Arca szép volt és inkább vidám, mint tűnődő, de szeméből azoknak a szórakozott, elmélyedő tekintete sugárzott, akik mindig álmaikba merülnek és a múlt és jövő közelebb áll lelkükhöz a jelen minden gyönyörűségénél.
A fiatalabbik jóformán gyermek volt még. Külsején csak rendkívüli szépsége és szelídsége tűnt fel. Szinte nőies gyengédséggel és áhítattal figyelt az idősebbik beszédére. Az alsóbb néposztályok viseletét hordta, bár ruhája valamivel csinosabb volt és talán kevésbé elhasznált. Hosszú, selymes fürtjein, amint kibújtak sapkája alól és végigomlottak vállán, meglátszott az édesanya szerető hiúsága, gyengéd kezének símítása. Lassan sétáltak a folyóparti susogó nádasok melett, egymás derekát átölelve. Modorukból és tartásukból, de ifjúságukból és egymás iránti szemmel látható szeretetükből is annyi érzés és nemes indulat áradt, hogy magasan születésük és rangjuk fölé emelte őket. Vissza